Az évente megrendezett munkahelyi rímfaragás kuriózuma, hogy mindenki részt vesz benne, aki éppen ihletet kap: aktív és nyugdíjas könyvtárosok, technikai dolgozók egyaránt, és még családtagok is.
A költemények témája ugyan szabadon választható, de a versírást mégis komoly megkötés korlátozza. A szervezők ugyanis valamely szótárból vakon kiválasztott szavakat adnak meg, amelyek köré a verseknek szerveződniük kell. (Idén az Akadémiai Kiadó Magyar–olasz szótára és Bálint Sándor Szegedi szótára adta 10-10 szó nehezítette a poéták dolgát. )
A füzetbe rendezett „ pályaműveket” aztán elő is adják a kollégák, igazán jó mulatság, amikor a név nélkül felolvasott versekből következtetni kell (lehet) a szerző személyére.
Az idei év költői versenye azért is különleges volt, mert a 10 éves évforduló tiszteletére az ügyesebbek egy kis hazaival is készültek. A hallgatóság így az ajándékba kapott versesfüzet mellett finomságokkal, és ahogy az lenni szokott, újabb receptekkel is gazdagodhatott.
Ízelítőül egy vers, a megadott szavakat kiemeltük:
Pista listája
Mit kérjek a Mikulástól ezen a télen?
Az én tarka képzeletem ezen játszik régen.
Kérjek tán egy harci gályát? Vagy egy csupor tejet?
Vagy inkább egy apró kádat fürdőpiac helyett?
Hozzon ő vastányért, szépet, mire mondom: „Király!”
De olyant, mint a hőn méltatott kolompár sem csinál!
Vagy inkább egy érlelt sajtot, min látod a penészt,
Olyant, mit csak szupererős báránygyomor emészt?
Persze lehet, felesleges mindenféle lista,
Mert bizony nem voltam túl jó, én a Szabó Pista.
Elfröccsent az orrom, hát most megyek, inhalálok.
Úgyis tudom, csizmámban csak virgácsot találok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése