2012. április 29., vasárnap

10 éves a könyvtárosok költői versenye

Egy korábban megjelent HVG-kiadvány, a Szakmák könyve többek között a könyvtárosok lelki sérülékenységére, depresszióra való hajlamára hívja fel a figyelmet. Tudat alatt talán ezekkel a sztereotípiákkal akartak szembeszállni a kaposvári könyvtárosok, amikor 10 évvel ezelőtt elindították  saját, házi költői versenyüket a megyei könyvtárban.

Az évente megrendezett munkahelyi rímfaragás kuriózuma, hogy mindenki részt vesz benne, aki éppen ihletet kap: aktív és nyugdíjas könyvtárosok, technikai dolgozók egyaránt, és még családtagok is.
A költemények témája ugyan szabadon választható, de a versírást mégis komoly megkötés korlátozza. A szervezők ugyanis valamely szótárból vakon kiválasztott szavakat adnak meg, amelyek köré a verseknek szerveződniük kell. (Idén az Akadémiai Kiadó Magyar–olasz szótára és Bálint Sándor Szegedi szótára adta 10-10 szó nehezítette a poéták dolgát. )
A füzetbe rendezett „ pályaműveket” aztán elő is adják a kollégák, igazán jó mulatság, amikor a név nélkül felolvasott versekből következtetni kell (lehet) a szerző személyére.

Az idei év költői versenye azért is különleges volt, mert a 10 éves évforduló tiszteletére az ügyesebbek egy kis hazaival is készültek. A hallgatóság így az ajándékba kapott versesfüzet mellett finomságokkal, és ahogy az lenni szokott, újabb receptekkel  is gazdagodhatott.

Ízelítőül egy vers, a megadott szavakat kiemeltük:

Pista listája

Mit kérjek a Mikulástól ezen a télen?
Az én tarka képzeletem ezen játszik régen.

Kérjek tán egy harci gályát? Vagy egy csupor tejet?
Vagy inkább egy apró kádat fürdőpiac helyett?

Hozzon ő vastányért, szépet, mire mondom: „Király!”
De olyant, mint a hőn méltatott kolompár sem csinál!

Vagy inkább egy érlelt sajtot, min látod a penészt,
Olyant, mit csak szupererős báránygyomor emészt?

Persze lehet, felesleges mindenféle lista,
Mert bizony nem voltam túl jó, én a Szabó Pista.

Elfröccsent az orrom, hát most megyek, inhalálok.
Úgyis tudom, csizmámban csak virgácsot találok.

(Kéki Kálmán versének szavai Bálint Sándor Szegedi szótárából valók – Bp.: Akadémiai, 1957.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követés