Készítettünk egy összefoglalót a húsvéti ünnepkörről, hiszen míg elmondható, hogy az ünnephez tartozó néphagyományok újra virágkorukat élik, sokan nem tudják, hogy miért is festünk piros tojást, mit szimbolizál a locsolkodás, miért eszünk húsvétkor sonkát, nem is beszélve arról a rejtélyről, hogy milyen különös kölcsönhatásban van egymással a nyúl meg a tojás!
A kereszténység legnagyobb egyházi ünnepén, húsvétkor Jézus feltámadására emlékezünk. A keresztény húsvét egy ideig egybeesett a zsidó pészahhal, de egybefonódott az ősi tavaszünnepekkel is, szokásaiban ezért a bibliai elemek keverednek a néphagyományokkal.
A keresztény húsvét angol és német elnevezése is egyaránt a tavasz keleti úrnője, a germán Ostara istennő nevéből származik – az ő ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt, ami utal a húsvét tavaszünnep voltára. A magyar név az ünnepet megelőző hosszú böjt véget éréséből, a „hús vételéből” keletkezett.
Kevesen tudják talán, hogy az egyik legismertebb népszokásnak, a hétfői locsolkodásnak keresztény gyökerei is vannak. Egyes források szerint, amikor híre ment Jézus feltámadásának, asszonyok sokasága lepte el az elhagyott sír környékét, a katonák pedig csak vízzel locsolva tudták őket lecsillapítani. A pogány értelmezés szerint azonban a víz megtisztító, éltető erejének demonstrálására vezethető vissza a szokás.
A húsvéti tojás színe vallásos megközelítésben Krisztus vérét szimbolizálja, maga a tojás a termékenység, újjászületés szimbóluma. A germán mitológia szerint a névadó, korábban emlegetett Ostara istennőnek volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt…A legenda továbbfejlesztett változata szerint ráadásul az istennő később a gyerekek kedvében járva a madarat nyuszivá változtatta, viszont tojást tojó képességét megtartotta…
A húsvéti nyuszi szerepe talán a legérdekesebb. Logikusnak tűnik a magyarázat, miszerint a nyúl közismert szaporasága miatt a termékenység jelképe ugyanúgy, ahogy a tojás – a kettő a hagyományokban kapcsolódott össze. Ebben az is segíthetett, hogy létezik olyan nyúlfajta (Lepus), amely nem üregben él, hanem fészket rak magának. Annyi bizonyos, hogy német szokást sikerült honosítanunk.
Érdemes még szót ejteni a húsvéti sonkáról is. A téli disznóvágás után füstölőbe került a sonka (vagy ahogy azt mondták: a sódar), és mire elkészült, általában már elkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt időszaka. Így aztán húsvét volt az első alkalom, amikor „behozták a sódart”, lehetett enni a sonkából – eljött a hús vételének ideje.
(Ismereteinket az Élő népművészet oldaláról gyűjtöttük. A cikk a húsvéti ünnepkörről bővebben ITT olvasható.)
Minden Olvasónknak áldott ünnepet, jó pihenést, tartalmas kikapcsolódást kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése