2012. július 17., kedd

Kéki Kálmán: A Könyvtárosok földjén (szokásaik, hiedelmeik, mindennapjaik) 2. rész


A Könyveket a törzs tagjai hosszú polcsorokon őrzik. A Könyvek rendjét egy ETO nevű istenség szabja meg, akinek parancsai betartásáról a főpapnő gondoskodik. A legszentebb tárgyak rendben tartásáról a Raktárosok nevű rabszolgák gondoskodnak, akik Könyvekkel megrakott nehéz kocsit húzva maguk után gürcölnek nap mint nap. Munkájuk merőben értelmetlen, ugyanis az Olvasók törzsének tagjai minden helyrerakott Könyvet pontos rituálé szerint levesznek a polcról és az ő szent tárgyuk, az Olvasójegy segítségével ezután hazaviszik. Az Olvasójegy nagy hatalommal bír a Könyvtáros törzs szemében. Ha az Olvasók törzsének egyik tagja ezt felmutatja, a Könyvtárosok törzse köteles őt kiszolgálni. Megjegyzem, az Olvasók törzse ezzel tisztában is van és némely elvetemült tagja ezt maximálisan ki is használja, néhány Könyvtárost ezzel a lassú őrületbe kergetve.

Az is előfordul, hogy a tanácstalan Olvasó nem tudja a választ egynémely bonyolultabb problémára, esetleg nem igazodik ki a Szent Könyvespolcok között. Ilyenkor a Tájékoztató nevű Könyvtároshoz megy, akinek találós kérdéseket tesz fel.
A Tájékoztató a Huntéka nevű varázslóhoz fordul, amely egy számítógép alakját vette fel, és tőle vár segítséget a kérdés megválaszolásához. Szerencsés esetben Huntéka segít, és a probléma megoldódik. Előfordul azonban, hogy maga Huntéka is tanácstalan, ilyenkor a Tájékoztató vagy az ódon Cédulakatalógus nevű szent szekrényhez lép, és ott imát mormolva lapozza a cédulákat segítséget remélve, vagy átküldi az Olvasót a törzs Kézikönyvtár (vagy más néven Olvasóterem) nevű helységébe, ahol a tabunak számító Szent Könyveket őrzik. Ezeket a Szent Könyveket csak érinteni és nézegetni lehet, hazavinni semmi esetre sem. Még az oly nagyhatalmú Olvasójegy sem tud ebben segíteni az Olvasóknak. Lobogtathatják a Kézikönyvtárban ülő Könyvtáros szeme előtt, az hajthatatlan marad, és nem engedi megszegni a tabukat. Persze a Könyvtáros törzs kifinomult lelkivilágára és szociális érzékenységére jellemzően ebben is akadnak kivételek. Előfordul, hogy napnyugtától napkeltéig, esetleg egy teljes hétvégére engedélyezik az Olvasónak, hogy hazavihesse a szent tárgyat. A szent tárgyról ilyenkor feljegyzés készül, hogy míg nincs ott a helyén, a polcon, addig is jelen legyen a Könyvtárosok emlékezetében.

Ha már a tabukról beszélünk, szót kell, hogy ejtsek egy másfajta taburól is. Ez pedig a Selejtezés. Már maga a szó is tabunak számít, kiejtése gúnyos megvetést vagy egyenesen borzalmat vált ki a Könyvtáros törzs tagjaiból. A Selejtezés tulajdonképpen a Szent Könyvek közül néhánynak a polcokról való leszedését és eladását, netán odaajándékozását jelenti. A Könyvtárosok számára ez maga a rettenet. Ha mégis kénytelenek ezt a megvetett tevékenységet végezni, csak félve teszik, nehogy valamely istenséget megsértsenek vele, és rendszerint csupán néhány valóban elhasználódott Könyv kerül le a polcról. Ebből az is következik, hogy a Könyvtárosok törzsének területe belátható időn belül mindig növekszik, hiszen a Szent Könyvek száma is folyton nő és ezzel egyenesen arányosan a Szent Könyvespolcok száma, mérete is, így végső soron a törzs területe is.

(Folytatjuk!)

Az illusztrációk forrása: craziestgadgers.com, davesdailydose.com, 2damufanny.com.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követés