Gyerekpolc

A Gyerekpolcon az alábbiakban főként tizenévesek ajánlanak nekünk olvasnivalót, lelkesedésüket és gondolataikat ezúton is köszönjük!

2014. október 27.

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

(A könyvről készült fotó a Móra Kiadó 2008-ban megjelent kötetéről készült.) 

Hugonnai Vilma grófkisasszonynak már fiatalon sok gond zuhant nyakába, részben zárkózottsága, részben félénksége miatt. Legnagyobb problémája mégis egy kívánsága volt, amit teljesíteni akkoriban lehetetlennek tűnt… Hisz az orvosnők csak a XIX. századtól jelentek meg a kórházakban, és azt, hogy tanult nők is dolgozhassanak gyógyítóként, csak hosszú, fáradtságos munka és megaláztatás után érték el. A grófnőnek több honfitársnője is akadt orvosi diplomával, ám a svájci oklevél így sem volt elég.

Vilma egy ideig bábaasszonyi képesítéssel gyógyított, ami szégyennek számított, így a rokonsága is elfordult tőle. A férfiak pedig, a kultúrminiszterrel az élen, már szinte lázadtak ellene. Botrányosnak tartották a nők felbolydulását az iránt, hogy dolgozhassanak, és meggyűlölték azt a nőt, akinek hatására az eddig hallgató asszonyok közül világszerte jó páran végezték el az orvosi egyetemet.

Mivel épp elegen keresztbe tettek neki, sok halasztás után 1897 májusában került sor Hugonnai Vilma doktornővé avatására.

A könyv az első magyar orvosnő életét fejti ki apró lépésekben kiskorától egészen addig, amíg el nem érte élete célját. És hogy megérte-e? Azt döntsék el az olvasók!

Orbán Stefánia

2014. augusztus 29.

Dániel Anna: Erzsébet királyné

(A könyvről készült fotón a Móra Kiadó Pöttyös Sorozatban megjelent 2012-es kiadása látható.)

Dániel Anna bemutatja a királyné (ismertebb nevén Sissi) minden lépését serdülőkorától kezdve egészen fájdalmas haláláig. Elmeséli, hogy az uralkodásra fel nem készült lány hogyan csöppen egy másik, számára roszabb világba, ami tele van újabb és újabb, fokozatosan nehezedő megpróbáltatásokkal. Meg kell küzdenie többek között a császár édesanyjával, az erélyes Zsófia főhercegnével és udvarhölgyeivel, majd két gyermeke halálával is. De igazi uralkodónővé érik, királynővé koronázzák.

Erzsébet mindig is küzdött céljaiért, ezek nagy része Magyarország javát szolgálta. A magyarok igaz barátra találtak benne, soha nem felejtették el, mennyire szerette őket. Halála mindannyiukat mélyen megrendítette. Már kiskoromban betekintést nyertem a királyné életébe, ugyanis azt többször is bemutatták rajzfilmekben, ám a könyv elolvasása után még több tisztelet, csodálat halmozódott fel bennem iránta. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom Dániel Anna regényét!

Orbán Stefánia

2014. június 9.

Tatiana De Rosnay: Sarah kulcsa

Az élet sosem volt könnyű, de főleg nem a zsidók számára. Az 1940-es évek feledhetetlen bűnt tartanak számon, melyet (többek között) számos francia (is) feledni próbál.

1942. július 16-án a halál kopogott be több ezer francia zsidó ház ajtaján. Nem elég, hogy eljött, de ráadásul még hangosan is tette. Dörömbölve kiabálta a halál szavait.

Julia Jarmond a nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából cikket kell írjon. Ehhez azonban információra van szüksége, és tudásra, amelyre az amerikai származású nő még nem tett szert. Mindeközben titkok törnek a felszínre, 1942 júliusától máig őrzött tragédiák. Julia az apósa szájából tudja meg a már évek óta őrzött titok nyitját, mely hatással bír majd jövőbeli életére:

’42 nyarán egy tízéves lányt,  Sarah-t és családját – öccse kivételével – elvitték a „halálba”. Miután Sarah-t elválasztották a szüleitől, már csak a kis szekrény kulcsa maradt reményéül, melyet ezentúl mindig magánál hordott, mely öccsére, Michelre emlékeztette. Féltve őrzött ereklyéje azonban nem maradhatott örökre nála... A kislány a nyomorban elszenvedett napok alatt fiatal érett lánnyá vált. Hamarosan rájött, hogy a tulajdon szeretete halálossá válhat öccsére nézve, míg ő, bár nyomorban, de életben maradt. A lelkiismeret-furdalás egész életét betöltötte, miközben  bosszú forrt lelkében...

Mit is rejt Sarah élete? Mi történt szeretett testvérével? Mit őrzött titokként a kulcs? Kinek a kezében kötött ki végül az ereklye? Hogyan vészelte át a borzalmak sorát Sarah? A bosszú vágya, a történtek valaha kitörlődhettek a szívéből?

Hogy jön Julia a képbe? Hogyan bukkan Julia az információkra, amelyeket még az internet sem ismer?

Számtalan kérdés, ami a regény történetével kapcsolatos, majd az olvasás után feltehető. Megérdemelték-e a zsidók mindazt a szenvedést? Na és a halált? A németek utasítására cselekedő franciák hidegvérrel vitték mindezt véghez?

Egyet tudok: ez a bűn mindig élni fog minden nép, minden ember lelkében, akik megtették, és azoknak fiaikban, leányaikban, unokáikban, dédunokáikban. Mert ezt elfeledni egy másik bűn lenne!

Engem váratlan megdöbbenés ért utol a regény olvasásakor. Most jöttem rá igazán arra, hogy mit jelent az élet. Megértettem, hogy minden perc egyszer múlttá válik, hogy bármelyik pillanatban ránk köszönhet a halál, hogy az élet sosem igazságos. De mindenben van valami jó, valami, amiért küzdeni kell. 

Ugron Anna

2014. február 9.

James Dashner: Útvesztő

Thomas egy sötét liftben ébred, az egyetlen, amire emlékszik, a neve. Nem tudja, hogy a gépezet éppen új otthona felé szállítja. Mikor megérkezik, körülbelül ötven tizenéves fiú várja egy hatalmas, négyzet alakú területen, száz méter magas falakkal körülvéve. Ez a Tisztás.

De kik ők, és miért vannak itt? Szívesen válaszolnának, ha tudnák a választ. Őket is úgy küldték oda, mint Thomast, és az egyetlen biztos dolog, hogy nem képesek kijutni, amíg meg nem fejtik a Tisztást körülvevő Útvesztő titkát. Ezen dolgoznak a Futárok, akik mindennap életüket kockáztatva próbálják megfejteni a mozgó labirintus rejtélyét. Kétségkívül ez a legveszélyesebb munka, de Thomas érzi, hogy ez az ő feladata.

Évek óta ugyanaz a rutin, havonta egy új fiút küldenek. De minden megváltozik, amikor egy ájult lány érkezik egy furcsa üzenettel. Felborul a Tisztás megszokott rendje, és mindezért Thomast okolják, talán nem is alaptalanul. Két dolog biztos: börtönük nem biztonságos többé, és egyre kevesebb idejük van arra, hogy megfejtsék a rejtélyt...

Az egész olyan lezáratlanul és homályosan fejeződött be, hogy úgy éreztem, egy percet sem tudok várni, muszáj elkezdenem a következő részt. De sajnos a második kötet magyar kiadása még várat magára. Angolul már az összes részt kiadták, és akkora siker lett, hogy az első rész filmváltozata is kész már, februárban fogják bemutatni.

Farkas Csenge

2014. január 23.

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

Edmond már 19 éves korában jobb a tengerész mesterségben, mint bárki más akkor vagy korábban. Ám Edmond Dantès életét egy hirtelen fordulat kegyetlenné teszi. Esküvője napján, mikor már csak pár óra van hátra boldogsága beteljesedéséhez, letartóztatják. Hogy miért? Azt ő maga sem tudja. Öregedő apja és ifjú menyasszonya aggódva, ugyanakkor reménykedve várja a hírt a mindkettőjük számára kedves személyről. Azonban hiába várják vissza a lakodalom befejezésére, hisz Edmond ekkor már If vára felé tart, anélkül, hogy tudná, mit követett el. Jó pár évet eltölt ott, talán ott is hal meg, ha nem ismerkedik meg Faria Abbéval. A találkozás után sok minden történik: szökési tervek, megmerevedés, talán halál. Aztán szabadulás. 
A hirtelen meggazdagodott Edmond bosszúra éhezve felveszi a Monte Cristo nevet és a grófi rangot. 
De vajon honnan származik a név? Hogyan gazdagodik meg Monte Cristo grófja? Honnan indul, avagy miről is híres (vagy éppen hírhedt) If vára? Kik miatt kerül egyáltalán oda, és hogyan szabadul ki onnan? 
Bosszúja lassú vagy éppen gyors lesz? Miért hiszik azt róla egyesek, hogy vámpír? Honnan ismeri a legnagyobb gazfickót, Luigi Vampát?
Végül talán a legfontosabb: hű maradt-e hozzá menyasszonya annyi éven keresztül, és egyáltalán él-e még az apja? 
Sikerül a bosszú? Van értelme, hogy Edmond tovább éljen? Mindez rejtély, míg el nem olvasod a könyvet!

Alexandre Dumas más remek regények írója is. A három testőr, A vörös Szfinx vagy épp A Régens lánya című könyveknek is ő a szerzője.
Szókincse utánozhatatlan. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a francia írók közül Dumas az egyik legismertebb. A történeteit közel száz nyelvre lefordították, és több mint 200 film készült belőlük. (A Monte Cristóból is készült, érdemes megnézni a könyv elolvasása után!)
És ami nagy megtiszteltetés Dumas számára, hogy az 1992. augusztus 8-án felfedezett, 9059-es sorszámú kisbolygót az ő emlékezetére nevezték el 9059 Dumas-nak. Hogy biztosan halhatatlan maradjon…

Ugron Anna

2013. november 17.

Siobhan Dowd ─ Patrick Ness: Szólít a szörny

Siobhan Dowd megálmodott egy világot, de azt teljes egészében leírni már nem volt ideje – betegsége és korai halála megakadályozta ebben. Művét így végül Patrick Ness fejezte be. A Chaos Walking-trilógia írója nem akarta utánozni az eredeti szerző „hangját”, saját elmondása szerint ő inkább „átvette a váltóbotot”. A dolgot még érdekesebbé teszi, hogy így előbb egy nő, majd egy férfi szeme, gondolkodása is visszaköszönhet Conor és családja történetéből.

Conor, a valójában nem túl különleges angol kisfiú egyáltalán nem ijed meg, amikor a kertjükben évezredek óta álldogáló tiszafa belépked a szobájába. A monstrum ezen kissé meglepődik, de végül is nem is azért jött, hogy rémisztgesse. Akkor miért? Mert hogy minden apróságért nem mászik be az ablakon, az biztos. Mint ahogy azt el is meséli, ez már negyedszer fordul elő.

A rémalak ezúttal egyfajta biblioterapeuta-szerepbe bújik. Három történetet mesél el, a negyediket pedig, az igazságot a kisfiúnak kell elmondani. De vajon készen áll-e erre? Fel lehet erre egyáltalán készülni? A fiú eleinte elég nevetségesnek érzi, hogy a szörny „halálra akarja mesélni”, de véleménye az első befejezés után megváltozik. Hamar rájön, hogy ezek nem anyuci esti meséi, és minden elbeszélésnek komoly következményei vannak, nemcsak a sok tűlevél és bogyó a padlón. És hol a hepiend?

Conor édesanyja rákbeteg. Mivel a kezelés után nem lesz jobban, a kiállhatatlan nagymama is besegít a házimunkában. A fiúnak nem mindennapi nagyszülő jutott. Tisztaságmániás, kiskosztümöt hord, még mindig dolgozik, és a házában nincs egy darab játék sem, csak antik bútorok, amelyekhez tilos hozzányúlni. Így mindketten kész tragédiának fogják fel, hogy a betegség rosszabbodásával a gyereknek nagyanyjához kell költöznie.

Körülményein az iskola sem segít. Gyakorlatilag lehetetlen kibírni egész nap a részvétteljes tekinteteket. Minden nap olyan, mintha az anyja temetésén lenne. Kész felüdülés osztálytársai mindennapos terrorja. Azt igazságosnak érzi a kivételezésekkel szemben. Amikor ezt is elveszik tőle, a gyerek bosszút áll.

Hogy képes valaki ilyen pusztításra? – teszi fel a kérdést az igazgatónő, aki joggal hiheti, hogy diákja a büntetést akarja kiprovokálni. Még csak meg sem indokolja tettét, inkább óvodás módjára hárítja át a felelősséget egy szörnyre.

Ahogy a cselekmény sűrűsödik, a gyerek kétségbeesése az őrület határáig nő. Időközben képet kapunk az apuka aranyéletéről is, amelybe nem férne bele a volt feleség gondozása, majd a rámaradt fiú felnevelése.

Főszereplőnk eközben tovább őrlődik a kérdésen, hogy miért hívta életre megmentőjét. Mert a válasz lehet, hogy mégsem olyan egyszerű…

A remény hal meg utoljára, lehet, hogy a szörny közvetlenül is segíthet? Kinek van nagyobb szüksége a gyógyulásra? Miért olyan nehéz kimondani az igazságot?

Pontban 12:07-kor minden kiderül.

Gombos Luca

2013. szeptember 1.

Kate McCaffrey: Behálózva

Avalon egy egész más világba csöppen, amikor szülei úgy döntenek, hogy a gimnáziumot egy kis tanyasi iskola után Perth-ben kezdi el. Az új suliban mások az elvárások, a diákok pedig szigorú kasztok szerint rendeződnek: Alice és a klónok, egész jófejek, stréberek vagy kockák, illetve totál lúzerek. Avalon sokat küzd azért, hogy legalább a jófejek közé bekerüljön, de valaki titkos támadást indít ellene.

„Dragongirl” egy internetes blogon tűnik fel, és legfőbb célja aláásni az új lány becsületét. A vádak egyre súlyosabbak, és úgy tűnik, egyre többen bedőlnek nekik. Avalon fenyegető sms-eket kap, szavazások indulnak ellene, a háta mögött össze-összesúgnak, és még a lúzerek közül sem mindenkinek kijáró „akciók” sem maradnak el.

A zaklatott lány nem tud mit kezdeni a helyzettel, lassan függővé válik: minden szabadidejében a róla írt rágalmakat olvassa. Egyetlen támasza Marshall, kisebb társaságuk fiú tagja, aki szintén célpontja a támadásoknak.

A szülők és tanárok nem segíthetnek. Hogyan tovább? Kicsoda Dragongirl, és mit ártott neki Avalon? A meglepő válaszokat Kate McCaffrey igen kemény hangvételű, de nagyon is aktuális témát feszegető, 2009-ben megjelent könyvéből tudhatjuk meg.

GL

2013. június 7.

Robert Williams: Luke és Jon

Amikor aznap a városba indultam, már tudtam, hogy meglesz… Nem várom meg a születésnapomat, nincs karácsony, húsvét is elmúlt már, és hiába lenne szép ajándék bármelyik családtagomnak, ezt most és én szeretném. Ritkán ragadtatom magam ilyen szintű „önzésre”, de éreztem, hogy most nem tévedek. Pedig Robert Williams nevét még nem hallottam, és a könyvről olvasott recenzióból is csak a bizonyosság maradt meg: ez tetszeni fog… Illetve a cím, amelyre rosszul emlékeztem: „A szomszéd szoba”.

 „A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog… valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.” – Így kezdődik a titokzatos levél, amelyet a 13 éves Luke talál kényszerűen választott új otthonuk közelében, ahová édesanyja hirtelen halála után költöztek apjával. És tulajdonképpen így kezdődik a történetünk is. De ha itt most arra számítunk, hogy a könyv a fiú új életének misztikus fordulatáról szól, pár oldallal később megnyugodhatunk. A levél „feladója”, a szintén 13 éves Jon ugyanis leleplezi magát, illetve Henry Scott-Holland kanonokot, akinek népszerű temetési beszédét idézi. A szöveget, amelyet az olvasók ismerhetnek akár, és amely valamikor a könyvbeli Jon életében is komoly szerepet játszott. A „szomszéd szoba” misztériuma és központi szerepe így itt – Luke és Jon találkozásakor –, mindjárt a könyv elején látszólag véget is ér.

A regény cselekménye a két osztálytárs: Luke és Jon, illetve Luke apja új, közös életének hétköznapi harcait mutatja be. De leginkább egy 13 éves kisfiú vívódásairól szól, aki egyik pillanatról a másikra elveszítette az édesanyját, aki látja emiatt tönkremenni az apját, és aki barátként, majd ennél is többként fogadja el a környéken kószáló „félkegyelműt”. De a fiú küzdelmén keresztül látjuk az apa harcát is felesége különös betegségével, majd a nő elveszítése után az alkohollal, végül pedig Jon(!) kapcsán a gyámhatósággal ‒ valójában mindvégig önmagával.

Még soha nem olvastam könyvet, amely ennyire egységben láttatná a felnőtt és a gyerek küzdelmét ugyanabban az élethelyzetben. A felnőtt gyengeségét, mégis csodálatra méltó igyekezetét a család összetartására, a gyerek hihetetlen megértését a szülő felé a nehézségek közben. Amiben a Luke és Jon több (és szebb) a jól sikerült szociokönyvek többségénél: úgy tanít elfogadásra és tiszteletre, hogy a didaxisnak és a sokkolás szándékának nyomát sem látjuk benne. Megdöbbenünk, amikor fény derül az ideális szeretetben élő család széthullásának valódi okaira (és vitatható idejére), és talán megnyugszunk akkor, amikor rájövünk, hogy Luke a maga módján mindvégig tudott, értett és elfogadott mindent.

Van még valami, amiből több jutott a Luke és Jon lapjaira, mint a kamasz fiúkról szóló ifjúsági regényekbe általában, ez pedig (szintén az édesanya örökségeként) a finom elegancia és jó ízlés. A külső szépség, amely most leginkább csak a hiánya és az igénye révén jelenik meg a fiúk életében. De talán éppen az ilyesfajta ellentétek azok, amelyek miatt hiszünk az olvasottaknak, és fura módon vágyunk rá, hogy részesei lehessünk a történetnek.

A levél-rejtély lelepleződésekor ugyan már nem gondoltam, de a regény befejezése után mégis tudtam, hogy a könyv valóban „a szomszéd szobáról” szól. Méghozzá olyan érzékenységgel és szépséggel, amely elismerésre méltó egy elsőkönyvestől, és amely talán csak az asztalfióknak íródott történetekből sugározhat… A szomszéd szoba amolyan hasonlatként fogja össze a történetet, hiszen ami történik, mindvégig megfelel az édesanyának tulajdonított intelmeknek: „Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.” És végül: „…Nincs semmi baj.”

GS

2013. május 30.

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Hántu néni kövér volt, és piros pöttyös szoknyát hordott. Tápi a harmincas éveiben járt, sötét ruhát viselt és borostás volt. Közöttük néha Taki és Dudus is feltűnt, bár rájuk már egyáltalán nem emlékszem. Ők az én képzeletbeli barátaim voltak, akik már beletörődtek, hogy nem látnak engem felnőni… De még mindig jobban jártak, mint Babó és Bigyó, akiket Ben Rice engedett meghalni egy pár évvel ezelőtti gyönyörű és bizarr regényben. És most Matthew Dicks jóvoltából itt van Budo, Graham, Summer, Wooly, Kutyuli és társaik, akik mind a gyermeki képzelet szülöttei, és mind nagyon fontos küldetéssel bírnak.

Dicks könyvében Budo ötéves, és erre nagyon büszke. Nem ismer más képzeletbeli barátot, aki ilyen sokáig életben maradt volna. A képzeletbeli barátok furcsa szerzetek: gyerekek képzelete által élnek úgy és csak addig, amíg kitalálóik hisznek bennük, ragaszkodnak hozzájuk. (Az óvoda például egy nagyon veszélyes hely számukra – még ha egészen más okból is, mint Babó és Bigyó esetében a bánya –, hiszen többen is eltűntek már ott.)

A képzeletbeli barátok tudnak mindent, amit lelki társaik tudnak, néha kicsit többet is annál. Max például nem sejt semmit Budo benzinkutas sétáiról, Deeről, a pultos lányról és a többi képzeletbeli sorstársról sem.

Dicks „valódi” főhőse, Max, más, mint a többiek. Utálja a változásokat, az öleléseket, az iróniát, és gyakran bepánikol. Szülei nehezen fogadják el fiuk efféle másságát. Az iskolában még Mrs. Gosk a legkedvesebb, bár talán nem kellene Maxet fiamnak neveznie. Mrs. Patterson viszont Budonak nem szimpatikus, ahogy Tommy Swinden sem. Max és Budo közös élete viszonylagos biztonságot jelent a két barát számára, mígnem – ahogy ez már csak lenni szokott – minden megváltozik.

Max egy nap titkolózni kezd Mrs. Pattersonnal kapcsolatban, majd egyszer csak elhajt egy autóval, és többé nem jön vissza. A megrettent Budo szorult helyzetbe kerül, fogalma sincs, mit csináljon. Elkeseredésében még a kórházat is felkeresi, ahol szembe kell néznie egyik legnagyobb félelmével, Oswalddal. Kis segítséggel, valamint sok-sok bátorítással és reménnyel Budo elindul hát megmenteni a barátját. Tudja, nem elég megtalálnia őt, hogy igazán megmentse, az a saját életébe is kerülhet.

A regény lapozgatható a Libri oldalán is!

GL-GS

2013. február 2.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Pippa élete nem egy leányálom. Miután az emberiség nagy részét kipusztította egy vírus, a lány az ősei által épített erődházban apja halála után egyedül marad egy mutánsokkal teli erdőben. Se emberi hang, se érintés. Egyedüli társasága Péntek, a magányos sápadt. Mígnem Pippa értéktelennek gondolt életét  egy születésnapi kívánság, egy kalandor fiú és egy vándorló horda teljesen felforgatja...

Ruben testvérével menekül a szörnyetegek hatalmas serege elől, minél több harci sebesülést gyűjtve. Egy nap Gale eltűnik, az ő életét pedig – a Kenn család erődháza tövében – néhány hajszálpontos nyílvessző menti meg. 

Fiú és lány, akik teljesen különböző életvitelük ellenére egymásra találnak, hamarosan felkerekednek, és a biztonságos otthont elhagyva elindulnak a bizonytalan felé. Pippa különleges képességeire pedig nagy szükségük lesz.

Valóban létezik a kolónia? Lehetséges, hogy az elveszettnek hitt családtagok előkerülhetnek? Mit rejt a Vörös erdő, és hogyan lehet átjutni rajta? Kik is a sápadtak valójában? A válaszok Kemese Fanni regényében rejtőznek. Pippa és Ruben kapcsolatának megpróbáltatásain kívül sokat megtudhatunk a két család múltjáról is.

Gombos Luca

És a jó hír: a fiatal írónő blogján már ízelítők olvashatók a második részből is:

A napszemű Pippa Kenn – 2.

2012. november 24.

Lauren Oliver: Delírium – Nincs halálosabb kór a szerelemnél 

„A legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

Így jellemzi a hősnő, Lena Haloway kora legelterjedtebb betegségét, az 'amor deliria nervosát'. Félelemmel vegyes izgalommal számolja a 95 napot, amely még visszavan a 18. születésnapjáig, a Kúráig. Azt mondják, a kezelés után megváltozik az érdeklődési köre, nem érdekli majd a futás, és Hana társaságát sem keresi többet, pedig 10 éve a legjobb barátnők. Persze a Kúrának előnyei is lesznek: a kiértékelés után párt kap, tökéletesen boldog lesz, nem bélyegzi meg többé édesanyja öngyilkossága sem, legfőképpen pedig védve lesz a súlyos, ragályos betegségtől, ami ott lappang körülötte. Ezt mondja mindenki, akit kikezeltek, Rachel, a nővére és Carol nénikéje is, aki édesanyja halála után magához vette őt Gracievel, a szintén árva, némának hitt kislánnyal együtt.

Lena élete fenekestül felfordul, amikor Hana furcsán kezd viselkedni, a kiértékelés botrányba fullad, és megjelenik Alex. Lena egyre jobban összezavarodik, más értelmet nyer számára a „veszett” és a „szimpatizáns” szó, kevésbé bízik már a jóakaró rendfenntartókban, és édesanyja halálának körülményeiről is megdöbbentő dolgokat tud meg. Eljön az az idő is, amikor a kerítés kevésbé tűnik veszélyesnek, amikor meghallgatja élete első versét, és az is világossá válik lassan, hogy kiértékelő vizsgáján miért jutott eszébe akaratlanul a Rómeó és Júlia című intőmeséről a „gyönyörű” kifejezés. Majd miközben Grace megszólal, és Lena az életéért  küzd, elkezdődik a harc a Vadon és az idilli társadalom között.

Lauren Oliver, a Mielőtt elmegyek írónője ezúttal sem múlta alul magát. A disztópia rajongói számára talán kissé kiszámítható, de helyenként mégis megdöbbentő könyvet írt, amely Suzanne Collins Az éhezők viadala, Veronica Roth A beavatott és Ally Condie Matched című trilógiái mellé rakható a lányos antiutópiák polcára.

Gombos Luca

2012. augusztus 17.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp

„A Balaton nekem fogalom. De már tavaly is más szemmel néztem a tóra Nyulász Péter Helkája miatt. Idén pedig Budapestről odafelé olyan hangosan nevettem az autóban, hogy kénytelen voltam hátrafordulni és a gyerekeimnek is hangosan felolvasni Jeney Zoltán Rév Fülöp című Balatóniai lovagregényét. Ezek után nem meglepő, hogy a borongós napokat túrázással töltve sok helyen felröppent ez és ehhez hasonló kérdés: és akkor ott lakik Csobánc király?

Szerencsére a mesékre fogékony gyerekeim készséggel elhitték, hogy ezek a helyek teljes pompájukban csak az igazi lovagok számára láthatóak, olyan meg nem terem minden bokorban.

Legalábbis egészen addig, amíg Jeney Zoltán meseregényébe nem fogunk, tekintve, hogy bizony a mi lovagunk épphogy a szántódpusztán hevertében „termett“. A könyv pedig olyannyira finomra sikeredett, még finomabbra, mint a tördemic, hogy egyelőre toronymagasan vezeti „a nyár legjobb olvasmánya“-listát nálam.”

Mivel Jeney Zoltán meseregényével mi is hasonlóan jártunk, jó szívvel ajánljuk a könyvet is és a Könyvmutatványosok ismertetőjét is elolvasásra!

Tovább...

2012. június 25.

Timothée de Fombelle: Vango – A hazátlan herceg

„Timothée de Fombelle nevét már nem csupán az Ágrólszakadt Tóbiás című ifjúsági regénye révén ismerheti a hazai olvasóközönség, hanem a Vango című sorozata kapcsán is, melynek első része 2011-ben jelent meg ugyancsak a Móra Könyvkiadó gondozásában Ég és föld között címmel. S szinte pontosan egy évvel később, az ez évi Könyvfesztiválon az ifjú olvasók már a sorozat második részét is a kezükbe vehették. A  második kötet szorosan kapcsolódik az Ég és föld között eseményeihez – az előző rész cselekményének ismerete nélkül nehezen érthető meg a folytatás. Vango világa a szinte soha véget nem érő üldözésekről és menekülésekről szól, amelyek az elhallgatott titkok, elfátyolozott múlt, történelmi alakok és események forgatagával elegyedve egy igazán izgalmas kalandregénnyé formálódnak az ifjabb olvasók számára. A történet továbbra is a tér és idő korlátait nem ismerve ugrándozik New Yorktól egészen a szicíliai szigetekig, hogy a főhős Vango végre fényt deríthessen saját múltjára és szülei gyilkosának kilétére...”

Fülöp Anna recenziója a regényről az Ekultura oldalán olvasható végig.

Tovább...

2012. május 10.

Delphine de Vigan: No és én

Azt mondják, hogy a puding próbája az evés... Ezúttal egy ifjúsági sikerkönyvet szeretnénk bemutatni egy 13 éves olvasó ajánlásával. 

Delphine de Vigan No és én című könyvét már 20 nyelvre lefordították, valamint a legrangosabb francia kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték. Engem is megragadott, és igazán sokféle érzést keltett bennem. Ezért is szeretném ajánlani.

A történet főszereplője Lou, egy 13 éves lány, aki intellektuálisan túlérett, a gimnázium második évfolyamát kezdi. Úgy tűnik, tökéletesen elégedett, számítógépe van, saját szobája, teljes az élete. Ám a látszat csal. Édesanyja nyolcéves kora óta súlyosan depressziós, mintha nem is ebben a világban élne. Ő maga kissé szétszórt, álmodozó, 160-as IQ-ja ellenére a szavak „elszaladnak előle”, nem képes kiselőadást tartani, de nehézségei vannak a cipőfűzője bekötésével is. Az író remekül érzékelteti a kívülálló szem által látott és a valóságos világ közötti különbséget.

Bár Lou a beszéddel hadilábon áll, kénytelen előadást tartani, s úgy dönt, témája a hajléktalanok világa lesz. Itt kapcsolódik össze élete a fiatal, éppen csak nagykorú Nóéval. Miután az iskolai feladatot teljesíti, Lou úgy érzi, hogy segítenie kell új ismerősén. A kialakuló szoros barátság lehetővé teszi, hogy felismerje, az ember képes fantasztikus, elképzelhetetlen tárgyakat gyártani, de ugyanakkor hagyja, hogy hontalan, mindenüket elvesztett emberek éljenek az utcán lehetetlen körülmények között. Olyan dologra világít rá a mű, amit mindennap látunk, de sosem gondolunk bele igazán, milyen lehet így érezni, nélkülözni, éhezni, bizonytalanságban létezni. Lou elkeseredett harcot folytat Nóval, végül meghívja magához lakni. Ebben egy osztálytársa, Lucas segít neki, aki kétszer bukott, vagány, szép és egyedül él. Hármuk sorsa lassan összefonódik, küzdenek egymásért… Bár először úgy látják, talán sikerül, később mégis úgy tűnik, erre nincs remény. Eljön az a pillanat, amikor tudják, hogy az életük már sosem lesz a régi. Lou vakmerő lépésre szánja el magát… Ezen a ponton az olvasó azonosul a szereplőkkel, magába néz, elgondolkodik. Megérzi, milyen érzés sírni, valódi fájdalmat eltűrni. És a végén elcsattan egy várva várt csók is…

Nem bírtam letenni, csak amikor muszáj volt. Ez volt az első könyv, amely ilyen érzelmeket váltott ki belőlem, ami kicsit meglepett. Különös ellentétek játszódtak le bennem, megérintett, de elrémített, vonzott és taszított egyszerre. Ugyanakkor a főszereplő velem egyidős, könnyű volt vele azonosulnom. Miközben jó volt a könyvet olvasni, nem szeretnék hasonlókat a saját életemben átélni.

Úgy érzem, hogy a könyv kézbe adható, méghozzá diákkézbe. Jó, ha tudjuk, mi vesz körül bennünket. Összességében nagyon tetszett, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Kellemes vívódást kívánok hozzá!

Gombos Luca

2012. április 27.

David Clement-Davies: Tűzhozó

A brit szerző regénye nem kevesebbet vállal, mint hogy felélesszen egy régi, ám manapság egyre ritkábban előforduló irodalmi műfajt: az állatregényekét.

Ám szemmel láthatólag tudatában van annak is, hogy ezzel a műfajjal a mai fiatal olvasóközönséget nem olyan egyszerű megfogni, épp ezért egy frappáns megoldással a hagyományos állatregényt ötvözi a manapság divatos fantasy és az ifjúsági „hősregények” jellemzőivel. Azt gondolhatnánk, hogy ez a vállalkozás egy kissé kockázatos, ám Clement-Davies szépen megírt nagyívű epikus regénye rácáfol erre.

A történet középpontjában Rannoch, a fiatal gímszarvas áll, aki aznap jön a világra, amikor apját megölik Sgorr, a kegyetlen és mindenre elszánt szarvas bérencei. Mivel a kis szarvas homlokán egy tölgyfalevélre emlékeztető folt van, ami a szarvasok ősi legendája szerint népük felszabadítójának jellemzője, Rannochnak menekülnie kell Sgorr vadászai elől.

A gímszarvas és társai nagy vándorlásra indulnak Skócia vadregényes tájain, miközben egykori csordájukban Sgorr minden lázadást letörve kegyetlen diktátorként uralkodik, aki természetesen nem nyugszik addig, míg a szökevény Rannoch nyomára nem bukkan, hogy végképp elpusztítsa a csorda jövőbe vetett reményét.

Rannoch vándorlása során lassan megismeri az ősi legendát, de sok kaland és megpróbáltatás után jut csak el odáig, hogy tudatosan vállalja sorsát, és egy mindent eldöntő nagy ütközetben, immár felnőtt szarvasként szembenézzen Sgorr seregeivel.

Látható, hogy a szerző nem bíz semmit a véletlenre, történetét egy általános mitológiai alapkonfliktusra építi, amelyben a mítosz archetípusai ezúttal állatok. Újdonságként hat azonban az, ahogy ezt a hagyományos, sokszor elmesélt történetet ötvözi a mai ifjúsági irodalomra jellemző kis misztikummal, A Gyűrűk urához hasonlatos elképesztő csatajelenetekkel. Mindeközben nem feledkezik meg arról sem, hogy a szarvasok, illetve egyéb erdei és vízi állatok életével, a természet jelenségeivel is megismertesse az olvasót.

A regényt mindazoknak lehet ajánlani, akik szeretik a hagyományos, Fekete István vagy éppen Felix Salten által művelt állatregény műfaját, vagy éppen a Tolkien-i mitikus-fordulatos nagyregényeket. Ha pedig az olvasó mindkét műfajt szereti, egész biztos, hogy nem fog csalódni.

Kéki Kálmán

2012. április 15.

„Srácok, akik ugyanolyanok, mint te” – A Szent Johanna gimi tovább hódít

A Bookline Top 50 listája alapján márciusban a legolvasottabb könyv Magyarországon Leiner Laura regényfolyamának 6. része, a Ketten című könyv volt.

Régen fordult elő Magyarországon (ha egyáltalán volt ilyen), hogy egy könyvsorozat ekkora rajongótábort húzzon maga után, érdemes lenne kicsit mélyebbre ásni a miértek miatt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a regény után kutakodva honlapok, blogok tömkelegét fedeztük fel, amelyek a könyvről, a sorozatról szólnak. Egyikük fejléce emeli ki: „Srácok, akik ugyanolyanok, mint te”. Talán ez lehet a titok nyitja!

2012. április 3.

Top 10

2011 legnépszerűbb gyermek- és ifjúsági könyvei a Csodaceruza facebookos szavazása alapján:

2012. április 2.

IBBY-díjasok 2012-ben

Az Év Gyermekkönyve:

Nyulász Péter: Helka – A Burok-völgy árnyai

Lakatos István: Dobozváros

Az Év Gyermekkönyv-illusztrátora:

Szántó Krisztián – Dóka Péter: Betyárvilág: történetek zsiványokról, pandúrokról című könyvének rajzaiért

Az Év Gyermekkönyv-műfordítója:

Győri Hanna – Beate Teresa Hanika: Soha senkinek című regényének fordításáért

Az Év Ismeretterjesztő Gyermekkönyve:

Fekete-fehér két egér könyvek. Szerzők: Entz Sarolta, Fekete-Horváth Erika, Jánosi-Halász Rita, Mészáros János. Illusztrálta: Kun Fruzsina

Gombos Péter, Pompor Zoltán, Rényi Krisztina, Tamás Zsuzsa és Bencsikné Kucska Zsuzsa laudációi ITT olvashatók.

2012. március 30.

Búcsú a Csipike írójától

Szomorú esemény kapcsán ajánljuk most gyerekkorunk kedvenc mesekönyveinek egyikét. Életének 85. évében elhunyt a József Attila-díjas mesélő és meseíró Fodor Sándor, a Csipike-tetralógia szerzője.

„1966 óta generációk sora nőtt fel úgy, hogy gyerekkora meghatározó könyvélménye volt Fodor Sándor meseregénye, és persze ne feledkezzünk meg az 1954. óta megjelent elbeszéléseiről karcolatairól, regényeiről, kisregényeiről, műfordításairól sem. Nem véletlen, hogy munkássága méltatói az erdélyi magyar irodalom olyan kiemelkedő egyéniségének tartják, aki évtizedek óta úgy tudott új műremekeket adni az egyetemes magyar kultúrának, hogy közben nem feledte identitása többi alkotóelemét: az erdélyiséget, a romániaiságot és az európaiságot. Rangos irodalmi elismerései közül említést érdemel a Román Írószövetség Díja, majd Nagydíja, a Kulturális Érdemrend, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, 2001-ben a József Attila-díj – no meg az olvasók hűsége.” (Részlet az MNO megemlékező cikkéből.)

2012. március 24.

Nem éppen tündérmese


Még tart a Csodaceruza Facebook-szavazása 2011 legnépszerűbb gyerekkönyvéről, ahol Lakatos István Dobozváros című könyve mindvégig az élbolyban  tartja magát. A különleges hangulatú, mesealapú antiutópiáról legutóbb a Könyvesblogon jelent meg ismertető, ezzel szeretnénk kedvet csinálni az olvasásához.


„A hazai comics-céh Oscarját több ízben kiérdemlő – tavaly a Lencsilánnyal az év képregény-rajzolójaként csúcsra érő – Lakatos István illusztrált meseregényével sem távolodik túl messzire karakteres képsorainak világától. A Dobozváros működik ugyan elbeszélésként is, de a szöveg erős képisége miatt inkább hosszú, sajátosan kifordított képregénynek hat....”

Tovább...

2012. március 22.

A leleményes Hugo Cabret

Kolibri Kiadó néven jelennek meg mostantól a könyvpiacon a Libri gyerekkönyvei. Első kiadványuk debütálása igazán jól sikerült, a rengeteg könyvről megjelent írás közül mi a Könyvmutatványosoktól idézünk egy személyes hangvételű recenziót.

„Brian Selznick könyvének a borítóját ahogy megláttam azonnal tudtam, megszerzem. Mellém pártolt a szerencse, hiszen a nyomdafriss könyvet az orrom előtt tették le a könyvesbolti pultra. Remegő kézzel fizettem, és bevettem magam egy kávéházi sarokba. Egy órával később kissé kótyagos fejjel álltam tovább, pedig csak kávét ittam.

A könyv.

Eleinte nem értettem miért feketék a lapszélek. Fokozatosan tárta fel magát a könyv, pontosan úgy, ahogy a képeken egyre beljebb haladunk a párizsi pályaudvar épületébe, be egészen a falak mögött megbújó kisfiúig. Képekkel indít, aztán sokára jön némi szöveg, majd megint rengeteg kép. Mégsem picture book, nem képregény, nem stroyboard, de nem is regény. Összemossa ezt a négy nagyon különböző műfajt, egyedi alkotást teremtve...”

Tovább...