„...az igazság szabaddá tesz...”

Akik törzsvendégei a Kaposvári Polgári Casinó, illetve a Somogyi Tudósklub rendezvényeinek, kicsit sem csodálkozhattak azon, hogy 2014. január 29-én a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár kamaraterme is telt házzal fogadta prof. dr. Rosta Istvánt, akivel legújabb könyve kapcsán dr. Winkler Ferenc beszélgetett. Az eseményen természetesen mi is jelen voltunk.

A Kaposi kiskönyvtár sorozata 42. köteteként kiadott „...az igazság szabaddá tesz...” Tudománytörténeti emlékhelyek Kaposváron című könyvet  Horváth Katalin, a könyvbemutató „háziasszonya” a hazai helytörténeti irodalom legújabb darabjaként üdvözölte, majd átengedte Rosta Istvánt beszélgetőtársának, Winkler Ferencnek, aki némi provokációt is ígért a továbbiakra.
A szerző mindenekelőtt köszöntötte a jelenlévőket, köszönetet mondott a kötet kiadásában közreműködőknek (többek között Kaposvár Város Önkormányzatának), és ami a legfontosabb, „kimentette” szerzőtársát (feleségét), dr. Horváth Ilonát, aki orvosi teendői miatt sajnos nem tudott jelen lenni a közönségtalálkozón.

Winkler Ferenc első kérdése a tudomány emberi arcát firtatta, Albert Einstein rendetlen dolgozószobájával példálózva. Ebből a megközelítésből vajon a tudomány, illetve a tudománytörténet izgalmasabbá válik?

(A kép forrása: ritkanlathatotortenelem.blog.hu)

Rosta István szerint nem kell messzire mennünk, hazai példát is hozhatunk arra, hogy a tudomány összefér a látszólagos rendezetlenséggel. Egy Kandó Kálmánról szóló anekdota szerint a híres mérnök kétségbeesve állapította meg egyszer a rendezett íróasztala láttán: „Most semmit nem fogok megtalálni!” De hogy a tudományos élet ilyen szempontú láttatása érdekesebbé teszi-e annak tárgyát a nagyközönség számára, azt az idő fogja eldönteni. Mindenesetre a katedrán töltött évek is bizonyítják: ha valaki atomfizikáról szeretne mondjuk tanítójelölteknek beszélni, mindenképpen érdemes megemlítenie az irodalmi, művelődéstörténeti vonatkozásokat is.
A tanár úr aztán mesélt arról, hogy saját tudományos pályáját is meghatározta az a kíváncsiság, hogy a tudomány vajon mennyire formálja a társadalmat. (Ebben tanulmányai során Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című könyve is erősítette.)

Az este során többször is előkerült a tudománytörténet tudományon belüli helye, szerepe. A beszélgetőtársak hangsúlyozták: a tudománytörténet egyben művelődéstörténet, s így a bölcsészettudomány része, még ha a tárgya általában a természettudomány területeit érinti is. Ennek kiemelését talán épp a jelenlévő szerző személye, tudományos életútja indokolta, hiszen Rosta István munkássága a bölcsész és a műszaki tudós kettősségével a diszciplinák harmonikus együttélésének lehetőségét igazolja. Ez motiválta Winkler Ferenc provokatívnak szánt kérdését is: hozzátartozik-e a kiművelt fő a hétköznapi élethez? (A professzor úr valószínűleg olyannyira természetesnek vette ezt, hogy nem adott hangsúlyos választ a kérdésre.) A tudománytörténet hasznával kapcsolatban elhangozott viszont:: „A történelem arra jó, hogy az ember általa megismerje a saját korát.”

A találkozón a legtöbb szó természetesen magáról a könyvről esett. Például arról, hogy a könyv első fele a szerzők kaposvári kötődésének köszönhetően a kaposvári tudománytörténeti emlékhelyeknek szentelődött, míg a második rész általánosabb, olyan magyar Nobel-díjasokról szól, akik Petőfi Sándorhoz és Kossuth Lajoshoz hasonlóan utcatáblát, emlékhelyet érdemelnének minden (nagyobb) magyar településen.
Hosszabban időztünk a könyv címénél. Természetesnek tűnt a kérdés, hogy miért a bibliai idézet: „az igazság szabaddá tesz...” A szerzőpáros ebben az esetben mintegy elvonatkoztatva a János evangéliuma valódi üzenetétől állítja: mindegy, hogy hitbéli vagy tudományos igazságról van-e szó, az állítás igaz. A kötetben szereplő tudósok pedig mind igazságkeresők, és amíg meg nem találták azt, az igazság megszállottai voltak.
Mi a beszélgetés során báró Eötvös Lorándról, Fodor Józsefről, Guba Sándorról, Hanák Péterről, prof. dr. Horváth Adolf Olivérről és Kaposi Mórról tudhattunk meg érdekes részleteket.

G. Szabó Sára

„A kötet 21 kaposvári tudománytörténeti emlékhelyet tartalmaz. Várható a továbbiakban ezek bővítése is. a kis könyvben a tudós személyiségek többsége orvos. Különlegessége a kötetnek, hogy Kaposvár 1712. évi újratelepítésének 300. évfordulóján, 2012-ben készült el.” (Részlet Szita Károly polgármester könyvhöz írt Előszavából)

(a kép forrása: kaposvármost.hu)

„Rosta István 1946. október 12-én született Kaposváron. 1965-ben érettségizett Pécsett, kitűnő minősítéssel. Egyetemi diplomáit (gépészmérnöki, mérnök-tanári, energetikus szakmérnöki) a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1970-ben és az azt követő években. 1974-ben doktorált bölcsészettudományokból "summa cum laude" fokozattal. 1997-ben lett a történelemtudomány kandidátusa. 1998-ban mérnöki tudományokból PhD-doktorátust szerzett. 1998 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2002-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. 2004-ben habilitált doktor lett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Vezetői megbízásokat a rendszerváltoztatás után kapott. Az 1990-es évektől volt tanszéki csoportvezető, tanszékvezető, intézetigazgató, főigazgató-helyettes és főigazgató. 2005-től a Kaposvári Egyetem egyetemi tanára. A felsőoktatásban 1972-től tanít, és 1975-től foglalkozik tudománytörténettel.” 

(A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola weboldaláról)