100 éve született Örkény István

Örkény életművéről és közelgő születésnapjáról a Válogatott egyperces novellák bevezetőjével, illetve ajánlásával szeretnénk megemlékezni.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Örkény Istvánról bővebb összeállítás a Tárlóban látható!

Mitől miénk a nemzeti ünnep?

A múlt évben „anyaggyűjtőként” is részesei lehettünk egy Kaposvár környéki kisiskola március 15-i megemlékezésének. Műsoruk kivételesen nem a fővárosi eseményeket dolgozta fel, hanem saját iskolai névadójuk, Nagy István szabadságharc utáni mártírhalálának okait, helyi körülményeit. A gyerekek korabeli ruhákba öltözve egy pillanatra megélhették a falu templomdombján megpihenő 48-as sereg vívódásait, szívesen játszották el Noszlopy Antal, Noszlopy Gáspár, de még inkább a helybéli Nagy István tanító és felesége, Anna szerepét. A falu temetőjében álló öreg fa pedig (a tanító kivégzésének vélt helyszíne, amelynek sajnos azóta csak a fényképét őrizzük) ott, akkor valódi szimbólumává válhatott a nemzeti ünnepnek.

Idén meg kell, hogy valljuk, egy kicsit irigyek vagyunk. Milyen jó Budapestnek, akinek van saját Landerer–Heckenast-féle nyomdagépe! De milyen jó az 1200 lelkes Jutának is, ahol a gyerekek számon tartják már, hogy mikor, melyik földterületen vonultak át 48-ban a csapatok…

Ajánljuk hát a somogyi ünneplők figyelmébe a Megyei és Városi Könyvtár Somogyi Gyűjteményét, amely segítség lehet abban, hogy a nemzeti ünnep a nagy eszmék felidézése mellett mindenkinek a „saját” megemlékezése is lehessen.

Marczius tizenötödike

Március 15. – Nemzeti ünnep és a Magyar Sajtó Napja.

Kultúrtörténeti érdekességként szoktuk bemutatni, hogy Somogyban a Megyei Könyvtár legrégebbi végigolvasható újságja az 1848-as szabadságharc eseményeihez kötődik. Annál is inkább izgalmas a dokumentum, mert az Országos Széchényi Könyvtár által lefényképezett lapszámok Kaposváron „csak”mikrofilmen őrződnek, és sokak számára a könyvtárak hőskorát idéző eszközzel olvashatók.

Ma azonban az 1848. március 19-én megjelent „Marczius tizenötödike czímű politikai lap” 1. számának fellapozásával emlékezni szeretnénk. A Pálfi Albert által szerkesztett, naponta megjelenő újság Programjából idézünk:

„Polgártársak!

E lap a márczius tizenötödiki nap dicső eseményeiből emelkedik fel. Átfutva egy rövid pályát, ma uj s terjedtebb időszak előcsarnokába lép.

Tekintsünk körül. A láthatár háborgó tenger. Általános mozgalom. E lap ugy tünik fel, mint legszerényebb zászló, melly az europai ujraszületés ünnepélyes diadalmenetéhez odacsatlakozik.

Ezelőtt csak a főváros közönségére hatni tüztük ki magunknak feladatul. Mielött tovább mentünk, kisérletet akartunk tenni az erőkkel, mellyekkel rendelkezhettünk.

Akkor a közönséget lapunk megjelentével megleptük, ha szavaink tovább is viszhangra találnak a közönség előtt, kifejlődésünk épületéhez egy követ jól tettünk le a maga helyére…”