Kéki Kálmán: A Könyvtárosok földjén (szokásaik, hiedelmeik, mindennapjaik) 3. rész

Az előző részek tartalmából:

1. rész

2. rész

Szót kell még ejteni a törzs területének felosztásáról is. A terület legmagasabb pontján, mondhatni csúcsán helyezkedik el az Olvasók ivadékai részére fenntartott hely. Ezt Gyermekkönyv-
tárnak hívják. A fegyelmezetlen ifjú Olvasók itt juthatnak hozzá a nekik szóló Szent Szövegekhez.

Alatta van az a hely, ahol a felnőtt Olvasók járnak prédára lesve a Szent Könyvespolcok között, és ahol találós kérdéseikkel zaklatják a Tájékoztatót. Ezzel szemközt található a Kézikönyvtár a már említett, tabunak számító Könyvekkel.

Közvetlenül a Kézikönyvtár felett van a Médiatár nevű hely, ahol az Olvasók a Nagy DVD és Video előtt róják le tiszteletüket, mely tevékenység úgy zajlik, hogy látószervüket meredten egy képernyőre szegezik, és az onnét kibocsátott fény- és elektronikus jeleket dekódolják agyukkal. Ez a hódolat mintegy másfél-két órát vesz igénybe, így naponta csak korlátozott számú Olvasó vállalkozik a hódolatnak erre a formájára.

A terület földszinti részén található a Közszolgálati tér nevezetű helyiség, ahol az Olvasók hihetetlenül képtelen találós kérdésekkel zaklatják az ott szolgálatot teljesítő, jobb sorsra érdemes Könyvtárost, majd miután az üggyel-bajjal megválaszolja a kérdést, közlik, hogy fénymásolni szeretnének. A fénymásolás egy olyan szent tevékenység, amelynek során az Olvasók az általuk nagy tiszteletben tartott Szent Szövegeket a Fénymásoló nevű kultikus tárgyra teszik, amely fényvarázslat segítségével azokat ugyanolyan formában, ám több példányban köpi ki száján.

Az Olvasók ugyanitt az internetezésnek nevezett rituálét is végrehajthatják, amely látszatra sokban hasonlít a Nagy DVD és Video előtt lerótt tisztelethez, itt azonban a képernyőre meredésen kívül jobb kezükkel egy madzagon tartott apró tárgyat is bökdösnek, és ujjaikkal követhetetlen tempóban ütik a rituális ritmust a Billentyűzetnek hívott műanyag lap előtt. Ez a tevékenység eltarthat több órán át is, de láttam rá példát, amikor csupán egy-két percig tartott. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy mindezért az Olvasóknak fizetniük kell, a hódolat ezen formája nem ingyenes.

A földszinten található a Kölcsönzőpult is, ahol a már említett Szent Olvasójegy segítségével a megszerzett Könyveket kapják kézhez hazavitelre az Olvasók. Az itt ülő elcsigázott Könyvtárosok a Vonalkódot imádják, és monoton mozdulatokkal nyomkodják a Vonalkódleolvasó gombját, míg egyik Könyv követi a kezükben a másikat.

Szintén a földszinten kapott helyet az Irodasor, ahol a Törzsfőnök kuckóján kívül a törzs Segédtörzsfőnökének odúja, a Huntéka varázsló gyógyítóinak bungalója és a törzs anyagi jólétéért felelős törzstagok barlangja található.

Az Irodasor végén van a törzs étkezési helye. Ez egy olyan helyiség, amely szinte sosem üres. Ebből is látszik, hogy a Könyvtárosok a nap folyamán bármikor képesek enni. Itt sorakoznak a Szent Hűtőszekrények, amelyekbe áldozatul beleteszik az ételt, hogy aztán órákkal vagy napokkal később azt hibernált állapotban vegyék ki. De itt róják le köteles tiszteletüket a Nagy Kávéfőző előtt is.

A konyhával szemben található a Feldolgozó elnevezésű rejtélyes helység, amelyben a törzs kizárólag női tagjai végzik azt a szertartást, amely során a helyiségbe bekerült egyszerű, mondhatni mezei könyvekből Szent Könyvek lesznek ETO parancsai szerint és Huntéka varázsló tudomásával.

A különös és nem kevésbé titokzatos elnevezésű Módszertan helysége számomra a mai napig rejtély, bevallom, az ott dolgozó Könyvtárosok titokzatos működéséről nem sokat tudok. Ez a terület a jövőben még tüzetesebb vizsgálatra vár. Az biztos, hogy a környék távolabbi vidékeire szakadt törzstagoknak nyújtanak itt segítséget szorult helyzetükben.

A Kötészet az a hely, ahol a megviselt állapotú Szent Könyveket gyógyítják. A Könykötőknek nevezett gyógyítók végzik ezt a tevékenységet, amely során a megromlott egészségű Szent Könyv új gerincet és borítót kap, hogy megújult formában álljon az Olvasók törzsének rendelkezésére.

Mint az látható, a Könyvtárosok törzse alkalmazkodott életterületének körülményeihez, kialakították a törzs fenntartásához szükséges napi rutint, és sikeresen állják az Olvasók idegen törzsének mindennapos ostromát. A Törzsfőnök, a főpapnő és a dolgozók kisebb-nagyobb nézeteltérései eleddig nem vezettek lázadáshoz, a Könyvtáros alapvetően engedelmes, belenyugvó fajta. A munkájáért kapott csekély kis fizetségéből elégíti ki szerény igényeit, és igyekszik beilleszkedni a törzs életének rendjébe.

Ha a világ rendje a jövőben is így marad, biztosan sokat hallunk még róla.

Az illusztrációk forrása: woldsstrangest.com, theviraltrend.com

Kéki Kálmán: A Könyvtárosok földjén (szokásaik, hiedelmeik, mindennapjaik) 2. rész

A Könyveket a törzs tagjai hosszú polcsorokon őrzik. A Könyvek rendjét egy ETO nevű istenség szabja meg, akinek parancsai betartásáról a főpapnő gondoskodik. A legszentebb tárgyak rendben tartásáról a Raktárosok nevű rabszolgák gondoskodnak, akik Könyvekkel megrakott nehéz kocsit húzva maguk után gürcölnek nap mint nap. Munkájuk merőben értelmetlen, ugyanis az Olvasók törzsének tagjai minden helyrerakott Könyvet pontos rituálé szerint levesznek a polcról és az ő szent tárgyuk, az Olvasójegy segítségével ezután hazaviszik. Az Olvasójegy nagy hatalommal bír a Könyvtáros törzs szemében. Ha az Olvasók törzsének egyik tagja ezt felmutatja, a Könyvtárosok törzse köteles őt kiszolgálni. Megjegyzem, az Olvasók törzse ezzel tisztában is van és némely elvetemült tagja ezt maximálisan ki is használja, néhány Könyvtárost ezzel a lassú őrületbe kergetve.

Az is előfordul, hogy a tanácstalan Olvasó nem tudja a választ egynémely bonyolultabb problémára, esetleg nem igazodik ki a Szent Könyvespolcok között. Ilyenkor a Tájékoztató nevű Könyvtároshoz megy, akinek találós kérdéseket tesz fel.
A Tájékoztató a Huntéka nevű varázslóhoz fordul, amely egy számítógép alakját vette fel, és tőle vár segítséget a kérdés megválaszolásához. Szerencsés esetben Huntéka segít, és a probléma megoldódik. Előfordul azonban, hogy maga Huntéka is tanácstalan, ilyenkor a Tájékoztató vagy az ódon Cédulakatalógus nevű szent szekrényhez lép, és ott imát mormolva lapozza a cédulákat segítséget remélve, vagy átküldi az Olvasót a törzs Kézikönyvtár (vagy más néven Olvasóterem) nevű helységébe, ahol a tabunak számító Szent Könyveket őrzik. Ezeket a Szent Könyveket csak érinteni és nézegetni lehet, hazavinni semmi esetre sem. Még az oly nagyhatalmú Olvasójegy sem tud ebben segíteni az Olvasóknak. Lobogtathatják a Kézikönyvtárban ülő Könyvtáros szeme előtt, az hajthatatlan marad, és nem engedi megszegni a tabukat. Persze a Könyvtáros törzs kifinomult lelkivilágára és szociális érzékenységére jellemzően ebben is akadnak kivételek. Előfordul, hogy napnyugtától napkeltéig, esetleg egy teljes hétvégére engedélyezik az Olvasónak, hogy hazavihesse a szent tárgyat. A szent tárgyról ilyenkor feljegyzés készül, hogy míg nincs ott a helyén, a polcon, addig is jelen legyen a Könyvtárosok emlékezetében.

Ha már a tabukról beszélünk, szót kell, hogy ejtsek egy másfajta taburól is. Ez pedig a Selejtezés. Már maga a szó is tabunak számít, kiejtése gúnyos megvetést vagy egyenesen borzalmat vált ki a Könyvtáros törzs tagjaiból. A Selejtezés tulajdonképpen a Szent Könyvek közül néhánynak a polcokról való leszedését és eladását, netán odaajándékozását jelenti. A Könyvtárosok számára ez maga a rettenet. Ha mégis kénytelenek ezt a megvetett tevékenységet végezni, csak félve teszik, nehogy valamely istenséget megsértsenek vele, és rendszerint csupán néhány valóban elhasználódott Könyv kerül le a polcról. Ebből az is következik, hogy a Könyvtárosok törzsének területe belátható időn belül mindig növekszik, hiszen a Szent Könyvek száma is folyton nő és ezzel egyenesen arányosan a Szent Könyvespolcok száma, mérete is, így végső soron a törzs területe is.

(Folytatjuk!)

Az illusztrációk forrása: craziestgadgers.com, davesdailydose.com, 2damufanny.com.

Kéki Kálmán: A Könyvtárosok földjén (szokásaik, hiedelmeik, mindennapjaik) 1. rész

Antropológiai kutatásaimat már meglehetősen régóta folytatom, így számos megdöbbentő és szokatlan életformával volt alkalmam találkozni. Amennyire tőlem telik, igyekszem szakmám nagy őse, Malinowski módszereit alkalmazni a gyakorlatban, így előnyben részesítem a résztvevő megfigyelés alkalmazását a pusztán elméleti, teoretikus módszerekkel szemben. Mindezt pusztán azért említem meg itt, hogy olvasóim tisztában legyenek vele, amit az elkövetkezendőkben olvasni fognak, nem a képzelet különös szüleménye, hanem maga a nyers valóság.

Az utóbbi években volt szerencsém hosszabb időt eltölteni a Librarius Pitecusokhoz tartozó Könyvtáros törzs tanulmányozásával. Velük éltem, részt vettem mindennapjaikban, mígnem jelenlétem olyannyira megszokottá vált számukra, hogy megfigyeléseimet anélkül végezhettem el, hogy akármilyen zavart is kellett volna érezniük jelenlétemben. Egyszóval természetesen viselkedtek, így beszámolóm hitelességéhez nem férhet kétség. Az alábbiakban megkísérlem bemutatni Önöknek a Könyvtárosok különös és meghökkentő életét, viselkedésüket, szokásaikat és hiedelmeiket.

A Könyvtárosok törzse éjjel szétszórtan él, úgynevezett magánlakásokban, ezért rendszerint csupán nappal találkoznak, a tulajdonképpeni törzsi élet csak nappal, délelőtt 1/2 8-tól este 7-ig zajlik.

Reggelente 1/2 8-kor a törzsi terület – melyet ők csak Könyvtárnak hívnak – bejáratánál gyűlnek össze a törzs tagjai és a Szent Mágneskártya nevű kultikus tárgy segítségével lépnek be a törzsi területre. A Szent Mágneskártya rendkívül nagy jelentőséggel bír, a törzs területén ugyanis több olyan titkos átjáró is található, melyeken keresztül csak a Szent Mágneskártya segítségével lehet átjutni. Épp ezért azok a törzsi tagok, akik nem rendelkeznek a szent tárggyal, hatalmas hátrányt kénytelenek elszenvedni. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy a törzs ezen tagjai, amennyiben sikerül egy Mágneskártyával rendelkező társuk mellett beosonni a bejáraton, rendszerint egy kis testmozgás segítségével oldják meg a szent tárgy hiányából következő problémákat: átmásznak a titkos bejáratokon, vagy rendkívül nagy kerülőket tesznek a törzsi területen, hogy eljussanak úti céljukhoz.

A területre beérve kezdetét veszi a mindennapi élet, amely általában az Italautomata nevű totemoszlopnál bemutatott áldozattal kezdődik. A törzs tagjai fémpénzeket áldoznak az Italautomatának, mely ennek fejében különös, semmihez sem hasonlítható ízű nedűt bocsát ki magából. A törzs tagjai azonban nem finnyásak, mindenféle nedűvel megbirkóznak, így az Italautomata belsejéből kicsorduló furcsa lé is eljut rendeltetési helyére, a Könyvtárosok gyomrába.

Ezután a törzs tagjai elfoglalják helyüket, hogy mindennapos tevékenységeiket végezzék. A Törzsfőnök reggelente kilép Irodának nevezett kuckójából és büszkén végigmasíroz birodalmán, egy-egy jó szót juttatva alattvalóinak, akik erre vérmérsékletüktől függően reagálnak. A Törzsfőnök azután elvonul, hogy kuckójában intézze a törzs ügyeit.

Reggel 9 óráig a törzs tagjai előkészülnek arra, ami napi rutinjuk csúcspontját jelenti, az Olvasók nevű idegen törzs fogadására. Ez az idegen törzs minden reggel pontban kilenc órakor megjelenik a Könyvtárosok törzsének területe előtt és oda minden különösebb harc nélkül beengedtetik. Természetesen nem cél nélkül érkeznek, hanem a Könyvtárosok legszentebb tárgyaiért jönnek, a Könyvekért.

(Folytatása következik!)

Az illusztráció forrása: redchn.net, fictionbound.com

Könyvajánló – nemcsak a léleknek

Egy könyvtáros kolléga hívta fel a figyelmünket a Pozitív nap intellektuális finomságára ezzel a rövid megjegyzéssel:

„Kamaszkoromban néha gondot okozott: olvassak vagy egyek? (Inkább olvastam.)

Most itt a megoldás!”

Zupkó Anett összeállítása az ehető szakácskönyvről, illetve a könyv receptje a képre kattintva olvasható!
(A kép forrása: Korefe.de)

Vasárnapi humor

 „Facebook”

 (Forrás: embling.com)

(Forrás:greatfunnypictures.com)

 (Forrás: amazingcoolpictures.com)

(Forrás: lolgallery.com)

(Forrás: woodfurnitureset.com)

(Forrás: lolgallery.com)

Kísért a múlt az olvasóvá nevelésben

„Nekünk nem mindegy, hogy milyen lesz a felnövekvő új nemzedék. Azt akarjuk, hogy művelt, sokoldalúan képzett embereket neveljünk. Nagy felelősség tehát, hogy mit adjunk az ifjúság kezébe. A detektívregények már a múlt kísértetei. Mi nem ezekkel nevelünk, mert ilyen könyvekkel csak gyilkosokat, rablókat, vandálokat, gengsztereket lehet nevelni. A mi békés, építő munkánk komoly, értékes irodalmi alkotásokon keresztül való nevelést tesz szükségessé. Olyat, ami a való világot tükrözi, ami hozzásegít a valóság megismeréséhez…”

Részben olvasóink megnyugtatására eláruljuk, hogy ezek a gondolatok 1953. március 31-én, pontosan 59 évvel ezelőtt fogalmazódtak meg a Somogyi Néplapban. Persze, ha túlvagyunk a nosztalgikus mosolygáson a cikk végigolvasása után, érdemes elgondolkozni azon, mennyiben is változott a hozzáállásunk ezekhez a kérdésekhez manapság. Annál is inkább aktuális a téma, mert a kötelező olvasmányokról szóló vita az új NAT kapcsán újabb lendületet vett, egyre szélesebb körű és egyre hangosabb. Túllépve azon, hogy lúzer volt-e Nyilas Misi vagy lepereg-e Nemecsek nyomora a Harry Potter-nemzedékről, mi kissé elfogultan Gombos Péter nyilatkozatát ajánljuk ebben a témában. A beszélgetés, amely a Somogy Televízió Miért című műsorában hangzott el március 26-án, megtekinthető ITT.

Vasárnapi humor

A vasárnap a pihenésé, és ahogy múlt hétvégén is „pihent könyvtárosoknak” szántunk egy kisfilmet, most is az ő figyelmükre számítunk elsősorban.
A vicc ugyan szakállas, de a bejátszás mellett még mindig nem lehet csak úgy elmenni...

Csak pihent könyvtárosoknak!

Lassan véget ér a négynapos szabadság... Azoknak a könyvtárosoknak ajánljuk az alábbi kisfilmet, akik alaposan kipihenték magukat az elmúlt napokban. Egy kis kedvcsináló az újrakezdéshez:

Virágot és csókot lopni nem bűn. És könyvet?

Persze ez nem kérdés egy könyvtáros számára, pedig tudjuk, hogy az a betűfaló, aki még soha nem játszott el a gondolattal, hogy „elveszítsen” egy könyvtári könyvet, nem is igazi Olvasó… Na de, hogy valaki 50 könyvtárból összesen 24 ezer kötetet vigyen haza végleg, az aztán igazán bravúr!

Az Index a napokban egy ilyen esettől adott hírt:

„Német és külföldi könyvtárakból milliós értékben összelopkodott régi, értékes és ritka kötetekkel volt teli egy könyvtárfosztogatás közben tetten ért német tudós családi háza a hesseni Bad Arolsenben.  A 45 éves geológus, Hessen tartomány gazdasági minisztériumának munkatársa, önkormányzati képviselő, a darmstadti műegyetem biotechnikai intézetének volt vezetője a természettudományos könyveket gyűjtötte a könyvtárakból, különös tekintettel a geológiára…”

Ráadásul – ami pedig már tényleg több a soknál –, a híradások arról is beszámoltak, hogy a tolvaj otthonában a szemtanúk szerint már talpalatnyi szabad hely sem volt, mindenféle könyvhegyek magasodtak, a kötetek szakszerű tárolásáról szó sem lehetett:)

Ha kíváncsi a részletekre, kattintson az Index oldalára!