A könyvtárosok világnapja

Szeretettel köszöntünk minden könyvtárost és könyvtárat szeretőt április 14-én a könyvtárosok világnapján!

Tavaly ilyenkor megkérdeztük: Ön milyennek látja könyvtárosát? Idén megkíméljük magunkat a paradicsomkontyos, bagolyszemüveges, pisszegő szexilédik kliséjétől, és egy könyvtárosdallal kívánunk mindenkinek jó pihenést, majd további jó munkát!

És Ön milyennek látja könyvtárosát?

Természetesen nem személyeskedni szeretnénk, csak a könyvtárosok világnapja (április 14.) kapcsán jártunk kicsit utána, hogy milyennek is lát bennünket a világ, az irodalom. Ebből szeretnénk egy kis ízelítőt mutatni. 

„Mindketten apánk pékségében dolgoztunk, ami kellemes foglalatosságnak tűnt, míg férjet nem találunk magunknak. Yvonne viszont nem elégedett meg ennyivel, és beiratkozott a helyi főiskolára. Könyvtáros akart lenni  – mintha iskolába kéne járni ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani: psssszt!

(Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét című novellájában)

„A könyvtárosok általában örömüket lelik a különleges kérdésekben. A könyvtárosok szeretnek vadászni. A könyvtárosok szeretik a jó detektívregényeket. A könyvtárosok gyakran tartanak macskát, bár ez utóbbi jelenségre még nem született meggyőző magyarázat.”

(Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub című könyvében)

„Zavarban vagyok. Miért is hívna ide Minka anya külföldi könyvtárosokat? Talán mert azok, akik nem beszélnek lengyelül, gyorsabban rendbe tudják hozni a könyvtárat, mert rakodás közben nem esnek kísértésbe, hogy elolvassák a könyveket.”

(Morris Gleitzman: Egyszer című regényében)

„– De ha olyan abszolút könyvbolond, amilyennek nézem, kinevezzük főkönyvtárosnak Mrs. Roscoe Rainbow Head-i kastélyába. Ez a könyvtár ebben a pillanatban nem létezik. De annyi kötetet és azt vásárolhatja meg, amit akar.”

(Szerb Antal: A Pendragon legenda című regényében)

„– Szóval, […] halljuk, hogy könyvtáros. De nem látszik könyvtárosnak.

– Valójában Calvin Klein fehérneműmodellje vagyok. A könyvtári munka csak álca.”

(Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című könyvében)

„– És a G-pont, na, mit gondol?

– Maga tudja, hol van?

A könyvtárosnő elpirult, köhécselni kezdett, de aztán összeszedte magát és büszkén válaszolta:

– Rögtön, ahogy belép, az első emeleten. A szemközti ablak.

(Paulo Coelho: Tizenegy perc című könyvében)

„És tetszett neki…, a könyvek különféle illata is: a nagyon régieké, a régieké és a mostaniaké, amelyek egy érzékeny orr számára a bőr, a vászon, az enyv, a gerincbe ragasztott szövet, a nyomdafesték más-más illatával szolgáltak; és tetszettek neki a kedves nők is, a könyvtárosok különös fajtájának képviselői, akik csendesek, udvariasak és egyformán meghatározhatatlanul-finoman középkorúak voltak, még a fiatalok is.”

(Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik című regényében)

Kérjük Olvasóinkat, hogy osszák meg velünk személyes tapasztalataikat, esetleg a témával kapcsolatos további irodalmi élményeiket! Ezeket megjegyzésként, hozászólásként vagy a Szabadpolc e-mail címére is elküldhetik nekünk.

(A fenti idézetek összegyűjtésében nagy segítségünkre volt a moly.hu; a képek forrása: charlottelibrary.wordpress.com, tcdailyplanet.net)