Így ünnepeljük József Attila születésnapját

Április 11. – József Attila születésnapja, a költészet napja Magyarországon... 

2005-ben, a József Attila Emlékév kapcsán így írt erről a Nemzeti Évfordulók Titkársága:

„Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak „jó költő”-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló – ezért gyakran félreértett –, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték –, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett." (Idézi: Jeles Napok)

(A fotó forrása: http://commons.wikimedia.org)

Az ünnep kapcsán (a tavalyi évhez hasonlóan) idén is szeretnénk ajánlani a somogyi könyvtárak költészet napi programjaiból. Következő bejegyzéseinket az aktuális könyvtári programok, A magyar költészet napja kapcsán megfogalmazott könyvtáros-gondolatok bemutatására szánjuk. Várjuk ezeket szeretettel!

És Ön milyennek látja könyvtárosát?

Természetesen nem személyeskedni szeretnénk, csak a könyvtárosok világnapja (április 14.) kapcsán jártunk kicsit utána, hogy milyennek is lát bennünket a világ, az irodalom. Ebből szeretnénk egy kis ízelítőt mutatni. 

„Mindketten apánk pékségében dolgoztunk, ami kellemes foglalatosságnak tűnt, míg férjet nem találunk magunknak. Yvonne viszont nem elégedett meg ennyivel, és beiratkozott a helyi főiskolára. Könyvtáros akart lenni  – mintha iskolába kéne járni ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani: psssszt!

(Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét című novellájában)

„A könyvtárosok általában örömüket lelik a különleges kérdésekben. A könyvtárosok szeretnek vadászni. A könyvtárosok szeretik a jó detektívregényeket. A könyvtárosok gyakran tartanak macskát, bár ez utóbbi jelenségre még nem született meggyőző magyarázat.”

(Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub című könyvében)

„Zavarban vagyok. Miért is hívna ide Minka anya külföldi könyvtárosokat? Talán mert azok, akik nem beszélnek lengyelül, gyorsabban rendbe tudják hozni a könyvtárat, mert rakodás közben nem esnek kísértésbe, hogy elolvassák a könyveket.”

(Morris Gleitzman: Egyszer című regényében)

„– De ha olyan abszolút könyvbolond, amilyennek nézem, kinevezzük főkönyvtárosnak Mrs. Roscoe Rainbow Head-i kastélyába. Ez a könyvtár ebben a pillanatban nem létezik. De annyi kötetet és azt vásárolhatja meg, amit akar.”

(Szerb Antal: A Pendragon legenda című regényében)

„– Szóval, […] halljuk, hogy könyvtáros. De nem látszik könyvtárosnak.

– Valójában Calvin Klein fehérneműmodellje vagyok. A könyvtári munka csak álca.”

(Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című könyvében)

„– És a G-pont, na, mit gondol?

– Maga tudja, hol van?

A könyvtárosnő elpirult, köhécselni kezdett, de aztán összeszedte magát és büszkén válaszolta:

– Rögtön, ahogy belép, az első emeleten. A szemközti ablak.

(Paulo Coelho: Tizenegy perc című könyvében)

„És tetszett neki…, a könyvek különféle illata is: a nagyon régieké, a régieké és a mostaniaké, amelyek egy érzékeny orr számára a bőr, a vászon, az enyv, a gerincbe ragasztott szövet, a nyomdafesték más-más illatával szolgáltak; és tetszettek neki a kedves nők is, a könyvtárosok különös fajtájának képviselői, akik csendesek, udvariasak és egyformán meghatározhatatlanul-finoman középkorúak voltak, még a fiatalok is.”

(Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik című regényében)

Kérjük Olvasóinkat, hogy osszák meg velünk személyes tapasztalataikat, esetleg a témával kapcsolatos további irodalmi élményeiket! Ezeket megjegyzésként, hozászólásként vagy a Szabadpolc e-mail címére is elküldhetik nekünk.

(A fenti idézetek összegyűjtésében nagy segítségünkre volt a moly.hu; a képek forrása: charlottelibrary.wordpress.com, tcdailyplanet.net)

100 éve született Örkény István

Örkény életművéről és közelgő születésnapjáról a Válogatott egyperces novellák bevezetőjével, illetve ajánlásával szeretnénk megemlékezni.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Örkény Istvánról bővebb összeállítás a Tárlóban látható!

Marczius tizenötödike

Március 15. – Nemzeti ünnep és a Magyar Sajtó Napja.

Kultúrtörténeti érdekességként szoktuk bemutatni, hogy Somogyban a Megyei Könyvtár legrégebbi végigolvasható újságja az 1848-as szabadságharc eseményeihez kötődik. Annál is inkább izgalmas a dokumentum, mert az Országos Széchényi Könyvtár által lefényképezett lapszámok Kaposváron „csak”mikrofilmen őrződnek, és sokak számára a könyvtárak hőskorát idéző eszközzel olvashatók.

Ma azonban az 1848. március 19-én megjelent „Marczius tizenötödike czímű politikai lap” 1. számának fellapozásával emlékezni szeretnénk. A Pálfi Albert által szerkesztett, naponta megjelenő újság Programjából idézünk:

„Polgártársak!

E lap a márczius tizenötödiki nap dicső eseményeiből emelkedik fel. Átfutva egy rövid pályát, ma uj s terjedtebb időszak előcsarnokába lép.

Tekintsünk körül. A láthatár háborgó tenger. Általános mozgalom. E lap ugy tünik fel, mint legszerényebb zászló, melly az europai ujraszületés ünnepélyes diadalmenetéhez odacsatlakozik.

Ezelőtt csak a főváros közönségére hatni tüztük ki magunknak feladatul. Mielött tovább mentünk, kisérletet akartunk tenni az erőkkel, mellyekkel rendelkezhettünk.

Akkor a közönséget lapunk megjelentével megleptük, ha szavaink tovább is viszhangra találnak a közönség előtt, kifejlődésünk épületéhez egy követ jól tettünk le a maga helyére…”