„Könyvtárak a változások időszakában” – emlékeztető a somogyi könyvtárosok évkezdő szakmai napjáról

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Somogy Megyei Szervezete február 5-én tartotta évnyitó taggyűlését és szakmai napját a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban. Az Egyesület és a megyei könyvtár közös vendége ezúttal Sörény Edina, az EMMI (korábban NEFMI) Könyvtári Osztályának vezető tanácsosa, könyvtári és EU-szakértői referense, illetve Ramháb Mária könyvtárfejlesztési szakértő, a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár igazgatója volt. Mindketten olyan jogszabályi és egyéb, a  könyvtári rendszert érintő változásokról szóltak, amelyek egy könyvtártípust sem hagynak érintetlenül, ezért előadásaik tartalmáról bővebb összefoglalókat is készítettünk, amelyek későbbi bejegyzéseinkben lesznek olvashatók. Addig is a tanácskozás eseményeiről:

Mindenekelőtt örömmel számolunk be arról, hogy az eseményen a hallgatóság létszáma messze felülmúlta az elmúlt években tapasztalható részvételt, ami szintén a téma aktualitását és fontosságát mutatja. A mintegy 60-70 főnyi közönség között a megyei könyvtár, a legtöbb városi könyvtár és az egyetemi könyvtár képviselői voltak jelen nagy számban.

A szakmai tanácskozás hagyományos módon a könyvtáros-egyesület éves taggyűlésével kezdődött, melynek keretében elhangzott dr. Pintérné Kék Krisztina elnök beszámolója a 2012. évi egyesületi munkáról és egy összefoglaló az idei év terveiből. (Egy kis kedvcsináló ehhez: áprilisban újabb szakmai nap keretében folytatódik az Ismerjük meg Kaposvárt városjáró túra Buzási Éva idegenvezetésével, ezúttal a megújult Rippl-Rónai Emlékmúzeumot látogatjuk meg; nyár elején Eszékre tervez kirándulást az Egyesület, ősszel pedig Fülekre A népmese napja alkalmából. A Könyvtárosok 45. Vándorgyűlése nyáron Egerben lesz...) Balogh Melinda az Ellenőrző-bizottság nevében közzé tette a 2012. évi egyszerűsített éves pénzügyi beszámolót, majd dr. Nagyné Németh Ilona, a Szervezet vezetőségi tagja ismertetett egy előterjesztést a kedvezményes tagdíjak változtatásával kapcsolatban. Mivel az új civiltörvény más könyvelési-ügyviteli rendet követel meg, amelynek következtében a Magyar Könyvtárosok Egyesületében a 2014. évtől módosulni fognak a szervezetek befizetési kötelezettségei, illetve az MKE Alapszabálya lehetőséget biztosít a szervezeteknek arra, hogy a kötelező mértéket meghaladó tagdíjösszeget állapítsanak meg, előzetes vezetőségi egyeztetések alapján javaslat született arra, hogy a kedvezményes nyugdíjas- és hallgatói tagdíj összege a 2013. évtől 1000,-Ft-ról 2000,-Ft-ra emelkedjen. A módosítási javaslatot a tagság tartózkodás és ellenszavazat nélkül megszavazta. 

A taggyűlés egy szép pillanata volt, amikor Balla Mária megköszönte jelölését az állami elismerésre, a somogyi könyvtárosok pedig tapssal, majd személyesen is gratulálhattak a Kaposvári Egyetem nyugdíjas főkönyvtárosának a könyvtárosszakma legmagasabb rangú elismeréséhez, a 2012-ben átvett Szinnyei József-díjhoz.

A szakmai nap résztvevőit a továbbiakban Horváth Katalin, a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte, majd a tanácskozás a két vendég előadó pontosan időzített előadásaival folytatódott. 

Sörény Edina Könyvtárak a változások időszakában címmel főbb pontokban a könyvtári rendszer jogszabályi hátterének változásairól, a szervezeti átalakulásokról, a szakfelügyeleti rendszer megújulásáról és a 2013-ban megfogalmazásra kerülő új stratégiai feladatokról beszélt. Ramháb Mária A könyvtárak szerepe a kulturális vidékfejlesztésben  –  a KSZR lehetőségei a kistelepülések számára című előadása pedig  –  a megszokott módon  –  sok gyakorlati tanácsot, megvalósított, látványos mintát ígért.

Ahogy azt korábban említettük, bár  nem voltak jelen a tanácskozáson a kistelepülési könyvtárosok, akik a téma kijelölése után mintegy főszereplőivé váltak a délelőttnek, szinte hiánytalanul ott voltak a városi könyvtárak képviselői, illetve a megyei könyvtár könyvtárosai, akik az elmúlt hat-hét évben a KSZR-koncepció, vagyis a kistelepülési Könyvtárellátási Szolgáltatási Rendszer kiépítésén dolgoztak Somogyban. Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk, hogy ezek a könyvtárosok többségében a jogszabályi változások pontos ismeretében, a szervezeti átalakítások nagyján túl, részben nyertesként, másrészt viszont kétségbeesett vesztesként vártak válaszokat nagyon is konkrét kérdéseikre...

A problémák megvitatására azonban már csak egy viszonylag szűk körben kerülhetett sor, ahol sajnos Ramháb Mária fontos teendői miatt nem maradhatott tovább. Jelen volt viszont Sörény Edina tanácsadói szerepben, a megyei könyvtár vezetése, hálózati-módszertani osztálya, a városi könyvtárak képviselői és a könyvtáros-egyesület vezetősége. 

A megbeszélés korántsem felhőtlen hangulatát kétségkívül meghatározta, hogy a könyvtári rendszer (és azon belül a KSZR) átalakítása, másféle finanszírozása speciális módon érinti Somogy megyét, ahol a jövőben – az eddig megkötött szerződések értelmében – több mint 210 település könyvtári ellátását kell megoldaniuk a könyvtárosoknak. Közel ekkora feladatot 2012-ig 11 kistérségben 10 szolgáltató (vagyis városi és megyei) könyvtár végzett vállalt feladatként. 2013-tól a szóban forgó települési önkormányzatok már csak a megyei könyvtárral köthettek könyvtárellátási szerződést, a feladatellátás a megyei könyvtárak számára mostantól kötelező.

A kérdések tehát adottak: fel bír-e nőni a megyei könyvtár apparátusa záros határidőn belül egy ekkora feladat egyedüli megoldásához (eddig 60 településen biztosított könyvtári szolgáltatást), avagy bevonhatók-e a munkába ezentúl is a (szakmailag és infrastrukturálisan is felkészült) városi könyvtárak? És nem utolsósorban: megoldható-e a feladat finanszírozása úgy, hogy mindenki jól járjon?  A finanszírozás korábban a kistérségeken keresztül igényelhető mozgókönyvtári normatívából történt. A normatíva összegén kistérségenkénti megegyezés alapján, különböző arányban osztoztak a szolgáltató helyek fenntartói (vagyis a községi önkormányzatok) és a szolgáltatást nyújtó ellátó (vagyis városi vagy megyei) könyvtárak. Mindez megváltozott. A feladat finanszírozását – a kistérségi normatívával hozzávetőlegesen megegyező összeget – a megyei könyvtár fenntartója hívhatja le tovább nem adható, feladatra összpontosított kiegészítő támogatásként.)

Sörény Edina kissé tanácstalanul állt a speciálisnak tűnő problémák előtt, mintha az ágazati vezetés nem számolt volna azzal, hogy a KSZR-koncepció országos megvalósítása az elmúlt években térségi adottságokon is múlott. (Bács-Kiskun megyében például összesen 60 körüli könyvtári szolgáltató hely ellátása a feladat, az ottani „kisebb” települések Somogyban városi címet kaphatnának, ellátásukban a városi könyvtárak eddig sem játszottak semmilyen szerepet.) Az EMMI vezető tanácsosa éppen ezért hiányolta a városok érdekképviseletét az új koncepció kidolgozása során, ezen a ponton az MKE somogyi tagozata is megszólítva érezhette magát. 

Pozitívumként említhető, hogy a jelenlévők mindannyian jogos és orvosolandó problémának látták a városi könyvtárak kiszolgáltatottságát, akik nemcsak szakmai munkájuk gyümölcsét nem arathatják a továbbiakban (mintegy 140 községi könyvtár rendbe tétele, felújítás kötődik a nevükhöz), de a kistérségi források kiesése miatt egyes esetekben több alkalmazottjuk sorsa (így városi könyvtárként való működésük is) veszélybe sodródhat.

De mindenképpen szólni kell a változások pozitív oldaláról, hiszen végül minden aggály ellenére elhangzott, hogy az érvényben lévő jogszabályok mellett felelős fenntartói és vezetői magatartással, jól átgondolt együttműködési szerződésekkel (a megyei könyvár és a városi könyvtárak között) a munka elvégezhető, a problémák megoldhatók. A pontos mikénteket pedig úgyis a készülő-késlekedő, de tervezet formájában már ismerhető (ITT) KSZR-rendelet fogja meghatározni.

Fontos tényezője a változásnak, hogy a könyvtári ágazatba áramló forrást, amely korábban a kistérségeken keresztül érkezett, csak érdekérvényesítő erőtől függően tudtuk felhasználni. A könyvtárak működtetésére szánt összegeknek olykor csak 40%-ával rendelkezhettünk, a többi pénz sorsáról az önkormányzatok és/vagy a kistérségek döntöttek.  A jogszabály ez esetben a szakma mellé állt, a kistelepülési könyvtári ellátásra szánt összegek 100%-a a könyvtári szolgáltató helyekre kell, hogy fordítódjon a jövőben, méghozzá egységes szempontok, egységes gyakorlat alapján, amelyeket a megyei könyvtárak kell, hogy meghatározzanak. (Abban persze reménykedhetünk, hogy a megyei könyvtár munkatársai bölcs együttműködőként meríteni tudnak a városok bejáratott rendszereiből, építenek a jól működő gyakorlatok eredményeire.)

A kérdés az, hogy tudunk-e élni a Ramháb Mária által vázolt lehetőséggel: képesek vagyunk-e a kapott forrást – amelynek elveszítésére a kistérségek felbomlásával nagy esélyünk volt! – összetartani egy egységes célra (vagyis kizárólag szakmai szolgáltatásra)? Meg tudjuk-e nyugtatni a kistelepülési szolgáltató helyek fenntartóit, hogy abból a pénzből, amelyből eddig „csippenthettek” településfejlesztésre, mostantól szintén ők profitálnak, annak ellenére is, hogy még a könyvtárosuk bérét és a könyvtáruk rezsijét is egy másik, jóval szerényebb forrásból kell finanszírozniuk?

Mindezek tudatában – szintén Ramháb Máriát idézve – „valóban tudunk-e előre menni csökkenő források ellenére is a jövőben?” Muszáj lenne, mert ahogy az előadások során elhangzott, a nyilvános könyvtári ellátást meghatározó kulturális törvénynek és a 2005 óta működő (2007 óta virágzó) KSZR-nek köszönhetően Magyarország jelenleg legkiterjedtebb szolgáltatási hálózata a könyvtár.

(G. Szabó Sára)