2012. október 1., hétfő

Újra szól(t) a némafilm

A meleg nyárutó éppen véget érni látszott, ezért jócskán bennünk volt a félsz, amiért szeptember 22-ére tűztük ki a Könyvtár TERASZ következő teaházának időpontját. (Az első hasonló alkalomról a Múzeumok éjszakája kapcsán készült beszámló ITT, a bolgon.) De M. Tóth Éva animációs filmrendező, a Kaposvári Egyetem Mozgókép Tanszékének oktatója meggyőzött bennünket arról, hogy érdemes dacolnunk az elemekkel. Forró teákkal, meleg takarókkal készültünk az estére, amely a filmezés kezdeti időszakait készült feleleveníteni, természetesen filmvetítéssel. De ahogy azt mondani szokták, ember tervez...

Aznap újra rekkenő meleg lett, M. Tóth Éva pedig nem tudott eljönni. A TERASZ azonban „filmes extrákkal”, azaz meglepetésvendégekkel is készült, akik így mindenki megelégedésére főszerepet kaptak. Gombos Péter, a TERASZ állandó moderátora végül Znamenák Istvánnal, a Nemzeti Színház színészével, színházi és filmrendezővel, illetve Kéki Kálmánnal, a megyei könyvtár médiatárosával, a kaposvári Kortárs Filmklub ötletgazdájával beszélgetett. A filmrészletek vetítését pedig Ujláb Gábor, a Csiky Gergely Színház korrepetitora kísérte zongorán. 

Kéki Kálmántól többek között megtudtuk, hogy az első moziélményhez 1895 decemberében, Párizsban juthatott a közönség. Később inkább a nickelodeonok terjedtek el, amelyeket másként „ötcentes moziknak” is neveztek. Ezekben  a nézők kemény faszékeken nézték a rövid némafilmeket, és olcsóságuk miatt főként a munkások kikapcsolódási lehetőségét jelentették. 




Kaposvár mozitörténeti állomásairól is hallhattunk 1899-től, az Irányi Dániel utcai vándormozis előadásoktól a Városi Mozi (Szivárvány) 1928-as elindulásáig. 
Kevesen tudták talán azt is, hogy az első magyar nyelvű filmes szakkönyvet is Kaposváron adták ki 1911-ben Kozma Sándor fordításában, amelynek címe: A kinematográfia fejlődése, lényege és jelentősége.


Znamenák István főként arra a tévhitre hívta fel a figyelmet, miszerint a mozi komoly technikai fejlődésen mehetett keresztül az idő múlásával. Ez már csak azért sem igaz, mert például a stoptrükk és bluebox-technika szinte a kezdetektől jelen volt a filmgyártásban. 


Az elmúlt egy-két évtizedben korábban drágának számító technikai trükkök olcsóbbá, ebből következően elterjedtebbé váltak. Znamenák István szerint egy mai rendező sokat tanulhat a korai elődök munkáiból.

A beszélgetésből az is kiderült, hogy a rendezvény címéül választott „...újra szól a némafilm” paradoxona egyszerűen feloldható, hiszen maga a filmélmény a kísérő zenének köszönhetően valójában soha nem volt néma. Szintén Kéki Kálmán mesélt arról, hogy a filmzene fő funkciója eleinte az volt, hogy elnyomja a hangos vetítőgépek zaját.

Már a Lumiére-testvérek is használtak zongoristát, aki főként korabeli népszerű darabokat és ismert klasszikusokat játszott a vetítés alatt. A sok elhangolt zongora miatt merült fel később az igény a kísérő zenekarra. Először csak egy hegedűst adtak a zongorista mellé, később 10-20 zenész, vagy akár 80 is játszott a nagyobb mozipalotákban. Ha az általuk játszott klasszikus darabok jogdíjkötelesek voltak, kevés változtatással játszották őket. Előfordult a mozikban, hogy a filmet igazították a zenéhez, a vetítőgép sebességének variálásával.

Ujláb Gábor komoly némafilmes kulisszatitkokba avatott be bennünket, amikor megmutatta, hogy milyen kottából kíséri a vetítést. Ugyan többnyire improvizál, de annak alapját hangulatokra, helyzetekre megírt kották adják (menekülés, induló, vihar stb.)


A rendezvény sikerét mutatja, hogy a nagy számú közönség nemcsak tűrte a hosszúra sikeredett filmtörténeti diskurzust, hanem aktív részesévé is vált a beszélgetésnek. 
Szerafin Zoltán (Zoli bácsi) így a nézők soraiból adott kézbe egy 90 éves filmtekercsdarabot és egy angol nyelvű szakkönyvet a filmtörténet kezdeteiről, de megosztotta velünk 80 évvel ezelőtti kaposvári moziélményeit is.






Végül szeretnénk szót ejteni a beszélgetés hangulatos „körítéséről” is, hiszen a csipkével terített asztalokon kínált tea és sütemény sokak felajánlásaiból valósulhatott meg. Ezúton köszönjük a süteménnyel, rágcsálnivalóval (vagy takaróval) érkezett könyvtárosok és vendégek felajánlásait, illetve a Slendy Pékségnek, hogy támogatták a rendezvényünket.
  



(A képes beszámolót a Megyei és Városi Könyvtár rendezvényéről G. Szabó Sára készítette.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követés