10 éves a könyvtárosok költői versenye

Egy korábban megjelent HVG-kiadvány, a Szakmák könyve többek között a könyvtárosok lelki sérülékenységére, depresszióra való hajlamára hívja fel a figyelmet. Tudat alatt talán ezekkel a sztereotípiákkal akartak szembeszállni a kaposvári könyvtárosok, amikor 10 évvel ezelőtt elindították  saját, házi költői versenyüket a megyei könyvtárban.

Az évente megrendezett munkahelyi rímfaragás kuriózuma, hogy mindenki részt vesz benne, aki éppen ihletet kap: aktív és nyugdíjas könyvtárosok, technikai dolgozók egyaránt, és még családtagok is.
A költemények témája ugyan szabadon választható, de a versírást mégis komoly megkötés korlátozza. A szervezők ugyanis valamely szótárból vakon kiválasztott szavakat adnak meg, amelyek köré a verseknek szerveződniük kell. (Idén az Akadémiai Kiadó Magyar–olasz szótára és Bálint Sándor Szegedi szótára adta 10-10 szó nehezítette a poéták dolgát. )
A füzetbe rendezett „ pályaműveket” aztán elő is adják a kollégák, igazán jó mulatság, amikor a név nélkül felolvasott versekből következtetni kell (lehet) a szerző személyére.

Az idei év költői versenye azért is különleges volt, mert a 10 éves évforduló tiszteletére az ügyesebbek egy kis hazaival is készültek. A hallgatóság így az ajándékba kapott versesfüzet mellett finomságokkal, és ahogy az lenni szokott, újabb receptekkel  is gazdagodhatott.

Ízelítőül egy vers, a megadott szavakat kiemeltük:

Pista listája

Mit kérjek a Mikulástól ezen a télen?

Az én tarka képzeletem ezen játszik régen.

Kérjek tán egy harci gályát? Vagy egy csupor tejet?

Vagy inkább egy apró kádat fürdőpiac helyett?

Hozzon ő vastányért, szépet, mire mondom: „Király!”

De olyant, mint a hőn méltatott kolompár sem csinál!

Vagy inkább egy érlelt sajtot, min látod a penészt,

Olyant, mit csak szupererős báránygyomor emészt?

Persze lehet, felesleges mindenféle lista,

Mert bizony nem voltam túl jó, én a Szabó Pista.

Elfröccsent az orrom, hát most megyek, inhalálok.

Úgyis tudom, csizmámban csak virgácsot találok.

(Kéki Kálmán versének szavai Bálint Sándor Szegedi szótárából valók – Bp.: Akadémiai, 1957.)

Hová vezetnek a jelek?

Titkos polc on Prezi

A 19. Nemzetközi Könyvfesztivál summája

Április 19. és 22. között zajlott a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol a Könyvtáros Klub jóvoltából a könyvtárosok idén is szervezetten voltak jelen. Mindazoknak, akik személyesen nem vehettek részt a fesztiválon, egy kis összefoglalót kínálunk az eseményekről:

A díszszemle megnyitóján a nemzeti erőforrás miniszter elmondta: „a könyv hatalom, amely magában hordozza az igazság és az örökkévalóság ígéretét”. Ennek ellenére a Könyvfesztivál idén nem döntött látogatói rekordot. Azért hétvégén a Millenárisra látogatók száma megközelítette a tavalyi 61 ezret, vagyis panaszra sem lehet igazán ok.

A Könyvfesztivál mindig egyfajta megmérettetése is a könyves szakmának, idén is több díj átadására került sor a hétvégén. A seregszemle nyitónapján, csütörtökön Claudio Magris, olasz író vehette át a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének járó Budapest Nagydíjat. Vasárnap, a fesztivál záróakkordjaként a Kossuth Kiadó nyerte el az Év kiadója, a Libri Allee könyváruház az Év fővárosi könyvesboltja, a soproni Cédrus könyvesbolt pedig az Év vidéki könyvesboltja címet.

S ha már a legekről van szó, szerepeljenek itt a Könyvfesztivál kedvencei is. A leglátogatottabb beszélgetők Nádas Péter és Böjte Csaba voltak. (Nádasnak a Jelenkornál Párhuzamos olvasókönyv címmel jelent meg kötete, kiegészítésképpen a világszerte sikeres Párhuzamos történetek mellé. Böjte Csaba ferences szerzetesnek Párbeszéd a végtelennel címen jelent meg új könyve a Helikon Kiadónál.)

A legnépszerűbbnek azonban mégis a skandináv krimiszerzők számítottak, ami annak is köszönhető, hogy őket előadási témaként is külön figyelem övezte.  (Idén is egy kulturális régió mutatkozott be díszvendégként: a skandináv országok, Dánia, Izland, Norvégia és Svédország, valamint a hozzájuk csatlakozó Finnország Északi Országok csoportnéven.)  

Az Északi Országok díszvendégei közül számtalan íróval lehetett találkozni a dedikálóasztaloknál is. A mi kedvencünk Jane Teller standja volt, Semmi című könyvének dedikált példányát adjuk kézről kézre.

A könyvtáros szakma sem maradt új hírek nélkül a Könyvtáros Klubban, ahol Thimár Attila, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Könyvkiadás Kollégiumának vezetője beszélt a Márai-programról. Már-már hagyománynak számít, hogy a Márai-program miatt megyünk jegyzettömbökkel felszerelkezve az előadásokra, s mi tagadás, akadt most is jegyzetelni való változás e téren. A pontosság kedvéért a részletekről bővebben a Csodaceruza Véget ért a Márai-program című összefoglalóját ajánljuk.

Könyvajánló – nemcsak a léleknek

Egy könyvtáros kolléga hívta fel a figyelmünket a Pozitív nap intellektuális finomságára ezzel a rövid megjegyzéssel:

„Kamaszkoromban néha gondot okozott: olvassak vagy egyek? (Inkább olvastam.)

Most itt a megoldás!”

Zupkó Anett összeállítása az ehető szakácskönyvről, illetve a könyv receptje a képre kattintva olvasható!
(A kép forrása: Korefe.de)

Szolgálunk és Védünk!

Az olvasószolgálat és az állományvédelmen mellett április 25-én és 26-án a hagyományosabb értelmében is helyet kap a szlogen a kaposvári megyei könyvtárban. Gondolhatnánk, hogy a minap nagy sikerrel zárult egészségnap adta az ötletet, de A magyar rendőrség napja már az elmúlt évben is hasznos előadások apropója volt.

Mégis mi az, ami miatt érdemes a rend őrzőire odafigyelni ezeken a napokon, és hogy kapcsolódik mindez a könyvtárhoz? (Annyit elöljáróban elárulunk, hogy az egyetlen kapcsolódási pont nem az alább olvasható, Facebookot bejárt, versbe szedett  gondolat, amelyet a rendezvény mottójául választottak.)

A program célja – a rendőrség munkáját ismertető érdekes előadásokon kívül – valóban a védelem. Olyan védelem, amelyre most már az utca mellett a napi kommunikáció, az információszerzés, de akár a tanulás során is szükségünk lehet.Tizenévesek figyelmét szeretnék felhívni például az internet (és azon belül épp a meggondolatlan facebookozás) veszélyeire.

Természetesen hagyományosabb (és egyben veszélyesebb) témákról is esik majd szó, mint a fiatalkori bűnözés és a drogprevenció. Hogy könnyebb témát is említsünk: „Az év iskolarendőre” is ott lesz egy közlekedésbiztonságról szóló rendhagyó környezetismereti órával.

A program kuriózumának tekinthető a nyugdíjas közönségnek szánt előadás: „Bűnmegelőzés 60 felett”.

Mindezek mellett a rabosítás folyamatával is megismerkedhetnek az érdeklődők, de kutyás bemutató is várható.

Az eseményre elsősorban szervezett csoportokat fogadnak, de minden 12 év feletti érdeklődőt szeretettel várnak. A részletes program ITT olvasható, a visszhangról, illetve az előadások tartalmáról a későbbiekben szeretnénk beszámolni.

A program létrejötte a Kaposvári Rendőrkapitányságnak köszönhető.

És Ön milyennek látja könyvtárosát?

Természetesen nem személyeskedni szeretnénk, csak a könyvtárosok világnapja (április 14.) kapcsán jártunk kicsit utána, hogy milyennek is lát bennünket a világ, az irodalom. Ebből szeretnénk egy kis ízelítőt mutatni. 

„Mindketten apánk pékségében dolgoztunk, ami kellemes foglalatosságnak tűnt, míg férjet nem találunk magunknak. Yvonne viszont nem elégedett meg ennyivel, és beiratkozott a helyi főiskolára. Könyvtáros akart lenni  – mintha iskolába kéne járni ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani: psssszt!

(Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét című novellájában)

„A könyvtárosok általában örömüket lelik a különleges kérdésekben. A könyvtárosok szeretnek vadászni. A könyvtárosok szeretik a jó detektívregényeket. A könyvtárosok gyakran tartanak macskát, bár ez utóbbi jelenségre még nem született meggyőző magyarázat.”

(Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub című könyvében)

„Zavarban vagyok. Miért is hívna ide Minka anya külföldi könyvtárosokat? Talán mert azok, akik nem beszélnek lengyelül, gyorsabban rendbe tudják hozni a könyvtárat, mert rakodás közben nem esnek kísértésbe, hogy elolvassák a könyveket.”

(Morris Gleitzman: Egyszer című regényében)

„– De ha olyan abszolút könyvbolond, amilyennek nézem, kinevezzük főkönyvtárosnak Mrs. Roscoe Rainbow Head-i kastélyába. Ez a könyvtár ebben a pillanatban nem létezik. De annyi kötetet és azt vásárolhatja meg, amit akar.”

(Szerb Antal: A Pendragon legenda című regényében)

„– Szóval, […] halljuk, hogy könyvtáros. De nem látszik könyvtárosnak.

– Valójában Calvin Klein fehérneműmodellje vagyok. A könyvtári munka csak álca.”

(Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című könyvében)

„– És a G-pont, na, mit gondol?

– Maga tudja, hol van?

A könyvtárosnő elpirult, köhécselni kezdett, de aztán összeszedte magát és büszkén válaszolta:

– Rögtön, ahogy belép, az első emeleten. A szemközti ablak.

(Paulo Coelho: Tizenegy perc című könyvében)

„És tetszett neki…, a könyvek különféle illata is: a nagyon régieké, a régieké és a mostaniaké, amelyek egy érzékeny orr számára a bőr, a vászon, az enyv, a gerincbe ragasztott szövet, a nyomdafesték más-más illatával szolgáltak; és tetszettek neki a kedves nők is, a könyvtárosok különös fajtájának képviselői, akik csendesek, udvariasak és egyformán meghatározhatatlanul-finoman középkorúak voltak, még a fiatalok is.”

(Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik című regényében)

Kérjük Olvasóinkat, hogy osszák meg velünk személyes tapasztalataikat, esetleg a témával kapcsolatos további irodalmi élményeiket! Ezeket megjegyzésként, hozászólásként vagy a Szabadpolc e-mail címére is elküldhetik nekünk.

(A fenti idézetek összegyűjtésében nagy segítségünkre volt a moly.hu; a képek forrása: charlottelibrary.wordpress.com, tcdailyplanet.net)

Vers a boldogságról

„A legjobb versek boldogtalanok tollából születnek.” – Ez egy olyan állítás, amely természetesen nem igaz, legalábbis nem evidencia, mégis gyakran hangoztatjuk. Hát itt az alkalom, hogy megcáfoljuk az iskolás mondást, és verset írjunk a boldogságról!

A Megyei és Városi Könyvtár és a Kaposvári Egyetem közös versírópályázatára bárki jelentkezhet május 7-éig, aki elmúlt 10 éves, és nem jelent még meg verse publikált kötetben, folyóiratban.

A pályamunkákat többek között Lackfi János költő fogja bírálni és értékelni, aki az ünnepélyes eredményhirdetés után tanácsokkal is ellátja majd az újdonsült tehetségeket.

A pályázat részletei ITT olvashatók.

Április 11. – A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

„Az Ady utáni magyar költészet főalakja, a magyar irodalomból világirodalomba nőtt lángelme, a XX. század uralkodó eszméinek világviszonylatban is nagy jelentőségű lírai kifejezője... Jelentősége a nemzetközi irodalomban semmivel sem kisebb, mint Bartóké a zenében. És élt mindössze harminckét évet...” – írja József Attiláról a literatura.hu. 

A költő ma ünnepelené 107. születésnapját. Magyarországon 1964 óta József Attila születésének napján, április 11-én ünneplik a magyar költészet napját. 

Költészet napja Kaposváron

A költészet napjára készülődve körülnéztünk egy kicsit Kaposváron, hogy a közös verselés lehetőségei közül felhívhassuk néhány kedvencünkre a figyelmet.

A legizgalmasabb, -formabontóbb  megemlékezés egyértelműen a Csiky Gergely Színház Versnapjától várható, amelynek azok a járókelők is részesei lehetnek, akik nem szeretnének a program kedvéért színházba menni. A színház művészei 10 órától a Kossuth térre  várnak  minden lelkes versmondót egy KÖZös szavalásra. A KÖZtéri verselést további versfolyam, illetve a tavaly is nagy sikert aratott verskommandó követi a város különböző pontjain, intézményeiben. (A színház további programjairól ITT lehet tájékozódni.)

Na de azok sem maradnak költészet nélkül ezen a napon, akik úgy döntenek, hogy „egészségesen ünneplik” József Attila születésnapját. A Megyei és Városi Könyvtárban ugyan egy nagyszabású egészségnap zajlik 11-én, de közben a fel-felbukkanó verskommandó, illetve  egyéb verskedvelő gesztusok is idézik majd a Költő szellemét. A könyvtár hivatalos költészetnapi rendezvénye 13-án 15.00 órakor lesz, amikor dr. Fűzfa Balázs Ars poeticák a magyar költészetben című előadására várják az érdeklődőket.

Jó készülődést, szép versünnepet kívánunk!

(A 2011-es és a 2012-es logó forrása: csiky.hu, szerző: Szemerédi Fanni.)

A feltámadástól a húsvéti sonkáig

Készítettünk egy összefoglalót a húsvéti ünnepkörről, hiszen míg elmondható, hogy az ünnephez tartozó néphagyományok újra virágkorukat élik, sokan nem tudják, hogy miért is festünk piros tojást, mit szimbolizál a locsolkodás, miért eszünk húsvétkor sonkát, nem is beszélve arról a rejtélyről, hogy milyen különös kölcsönhatásban van egymással a nyúl meg a tojás!

A kereszténység legnagyobb egyházi ünnepén, húsvétkor Jézus feltámadására emlékezünk. A keresztény húsvét egy ideig egybeesett a zsidó pészahhal, de egybefonódott az ősi tavaszünnepekkel is, szokásaiban ezért a bibliai elemek keverednek a néphagyományokkal.

A keresztény húsvét angol  és német elnevezése is egyaránt a tavasz keleti úrnője, a germán Ostara istennő nevéből származik – az ő ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt, ami utal a húsvét tavaszünnep voltára. A magyar név az ünnepet megelőző hosszú böjt véget éréséből, a „hús vételéből” keletkezett.

Kevesen tudják talán, hogy az egyik legismertebb népszokásnak, a hétfői locsolkodásnak keresztény gyökerei is vannak. Egyes források szerint, amikor híre ment Jézus feltámadásának, asszonyok sokasága lepte el az elhagyott sír környékét, a katonák pedig csak vízzel locsolva tudták őket lecsillapítani. A pogány értelmezés szerint azonban a víz megtisztító, éltető erejének demonstrálására vezethető vissza a szokás.

A húsvéti tojás színe vallásos megközelítésben Krisztus vérét szimbolizálja, maga a tojás a termékenység, újjászületés szimbóluma. A germán mitológia szerint a névadó, korábban emlegetett Ostara istennőnek volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt…A legenda továbbfejlesztett változata szerint ráadásul az istennő később a gyerekek kedvében járva a madarat nyuszivá változtatta, viszont tojást tojó képességét megtartotta…

A húsvéti nyuszi szerepe talán a legérdekesebb. Logikusnak tűnik a magyarázat, miszerint a nyúl közismert szaporasága miatt a termékenység jelképe ugyanúgy, ahogy a tojás – a kettő a hagyományokban kapcsolódott össze. Ebben az is segíthetett, hogy létezik olyan nyúlfajta (Lepus), amely nem üregben él, hanem fészket rak magának. Annyi bizonyos, hogy német szokást sikerült honosítanunk.

Érdemes még szót ejteni a húsvéti sonkáról is. A téli disznóvágás után füstölőbe került a sonka (vagy ahogy azt mondták: a sódar), és mire elkészült, általában már elkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt időszaka. Így aztán húsvét volt az első alkalom, amikor „behozták a sódart”, lehetett enni a sonkából – eljött a hús vételének ideje.

 (Ismereteinket az Élő népművészet oldaláról gyűjtöttük. A cikk a húsvéti ünnepkörről bővebben ITT olvasható.)

Minden Olvasónknak áldott ünnepet, jó pihenést, tartalmas kikapcsolódást  kívánunk!

Nagy húsvéti fészekrakó

Általános iskolás gyerekek várták ma a nyuszit a megyei könyvtárban, s belváros ide vagy oda, bizony nem műfüves fészekkel készültek. A gyerekkönyvtárosok húsvéti foglalkoztatója mellett volt is nagy meglepetés, mert a nyuszi, meghálálva a friss füvet, engedett a simogatásnak.

100 éve született Örkény István

Örkény életművéről és közelgő születésnapjáról a Válogatott egyperces novellák bevezetőjével, illetve ajánlásával szeretnénk megemlékezni.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Örkény Istvánról bővebb összeállítás a Tárlóban látható!

Új korszak kezdődik?

A Polcológia blogon ma a következő kérdés fogalmazódott meg: „A könyvtárak története az igazgatók története?” Anélkül, hogy mi is komolyabban elméláznánk ezen a félig-meddig költői, illetve könyvtártörténeti kérdésen, szeretnénk megemlékezni arról, hogy a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár ma hasonló mérföldkőhöz érkezett.  Az intézmény új igazgatójának kinevezését ugyanis apparátusi értekezlet keretében a kollégáknak is bejelentette Bátori Zsolt, a Somogy Megyei Intézményfenntartó Központ vezetője. Horváth Katalin – akinek igazgatói kinevezése öt évre szól –, ennek kapcsán egy szót hangsúlyozott : „együtt”.

Az IBBY 2012-es díjkiosztójáról

Idén, megtörve a hagyományt, már a Könyvfesztivál előtt átadták az Év Gyerekkönyve-díjakat. Az ünnepélyes ceremónia a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban volt ma délelőtt az „Új áramlatok a gyermek-, az ifjúsági irodalom és az illusztráció tengerén” című országos konferencia keretében, az IBBY-díjakat Szőcs Géza, kultúráért felelős államtitkár adta át.
A díjazottaknak gratulálunk, munkáikat és a laudációkat a Gyerekpolcon lehet megtekinteni!

(A kép forrása: Meseutca)

Véget ért az Internet Fiesta

Lezárult az Informatikai és Könyvtári Szövetség országos programsorozata megyénkben is. Somogyban 14 település 14 intézménye vett részt a megmozdulásban, összesen 42 programot regisztráltunk. A városi könyvtárak közül leginkább Kaposvár, Siófok és Marcali jeleskedett, illetve érdekesség még, hogy a legnagyobbak mellett a legkisebb községi könyvtárak voltak a leglelkesebbek. Mivel az idei sorozat témája a munka és tanulás volt, sok hasznos előadás, közhasznú információ hangzott el a héten a könyvtárakban. Többek között munkakeresésben, önéletrajzírásban, motivációs levél szerkesztésében és e-ügyintézésben kaphattak segítséget az érdeklődők. Az internetes tanulás témakörén belül nagy sikere volt az E-corvinák, az Egyszervolt.hu és a Bigyoo bemutatkozásának.
Legtöbben idén is internet-totókkal vetélkedtek, illetve különböző internetes játékokkal kapcsolódtak a programba. Egyik kedvenc játékunk, a Könyvtárfoglaló sajnos több településen is kudarcba fulladt az internetszolgáltatás szünetelése miatt, de mikor vicceljen meg bennünket a technika ördöge, ha nem egy ilyen napon... A játékoskedvűeknek üzenjük, hogy ne csüggedjenek, az „esőnap” időpontjáról időben értesítünk mindenkit! Addig is egy kis kedvcsináló azoktól, akiknek sikerült:

Vasárnapi humor

 „Facebook”

 (Forrás: embling.com)

(Forrás:greatfunnypictures.com)

 (Forrás: amazingcoolpictures.com)

(Forrás: lolgallery.com)

(Forrás: woodfurnitureset.com)

(Forrás: lolgallery.com)

Villámcsődület – „Add tovább az élményt!”

KönyvFilm, társasjáték, kötelezők megváltoztatása... Bejegyzéseinkben egyre csak gyűlnek az olvsásnépszerűsítő ötletek a napi aktualitások kapcsán, pedig témaválasztásunk előzetes elképzeléseink szerint nem lenne ennyire egyoldalú. De, ahogy mondani szokták: „ha már lúd…”, hadd rukkoljunk elő ismét egy újdonsággal.

Pár napja úgynevezett könyves flashmob (magyarul villámcsődület) csendesítette el Budapesten a Deák teret. Az eseményt előre hirdették (Facebookon is), tehát a csődület, bár villám volt, de korántsem spontán.

Egyszer csak leült 150 ember a Deák tér közepén a betonra, kinyitotta könyvét, és elkezdett olvasni. Majd felálltak, és továbbajándékozták egymásnak a hozott könyveket. A kapcsolat- és közösségalkotás különleges formája volt a Pay It Forward eme könyvcsereakciója.

Ami azonnal eszünkbe jutott erről az eseményről, hogy április 11-én a Csiky Gergely Színház Versnapjának köszönhetően nekünk is részünk lehet hasonló megmozdulásban. Menjünk minél többen a kaposvári Kossuth térre 10 órától egy nagy közös verselésre!

Addig is hadd mutassunk néhány képet egy jóval szerényebb, inkább csak családi csődületről a könyvtárban, amely viszont szavak nélkül, teljesen spontán szerveződött a közelmúltban:

Egy valaki leült a könyve fölé, a többiek meg csak jöttek, jöttek...