Kaláka–Kányádi Kaposváron

„Kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti dallamot«.” Így jellemezte egyszer barátait, versei megzenésítőit és előadóit napjaink talán legjobb költője, az örökifjú Kányádi Sándor.

Kányádi Sándor és a Kaláka együttes november 13-án Kaposváron vendégeskedett. Az eseményről Gombos Péter írását olvashatják:

Külön-külön is elismert, népszerű művészekről van szó, ám együtt szinte felülmúlhatatlanok. Nem csoda, hogy a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár nagyterme zsúfolásig megtelt a Kaláka-koncertre.  Pedig a műsor bizonyos szempontból „egyhangú” volt, ezúttal kizárólag a 83 éves erdélyi költő megzenésített verseit játszották Gryllusék.

Ám éppen ezt várta a nagyérdemű, ezért jöttek el több százan az estre. Amit talán a zenészek sem sejtettek: a műsor első fele után mikrofonhoz lépő költő nem csupán verseket mondott, de az ezekhez kapcsolódó élettörténeteket is megosztotta a jelenlévőkkel. (Így hát az előzetesen másfél órásra tervezett program jócskán túllépte a 120 percet – a közönség nagy örömére…) Hamar kiderült, hogy „Sándor bácsi” humora még mindig a régi, sőt azt is megtudtuk, hogy szellemessége a nehéz helyzetekből is kihúzta néha. Például amikor fiatal házasként a feleségét hetekre börtönbe csukták. A letartóztatást követő házkutatás során a rendőr azt mondta az ifjú férjnek, talán nem is ismeri a nejét, ennyi idő alatt nem is tudhatott meg róla mindent – ehhez nemhogy egy, de néha tíz év is kevés. A költő azzal vágta ki magát: „Igaza lehet. Kérem, engedjék el, hadd ismerjem meg. S ha tíz év múlva kiderül, hogy rossz ember, hát visszavihetik.”

Persze nemcsak derűs témák kerültek elő a koncert alatt, hisz eljátszották az összes, már klasszikussá vált Kaláka–Kányádi-dalt. A Románcot, a Távolodóbant vagy épp a Kuplé a vörös villamosrólt. S bár néhányan szinte végigénekelték a koncertet, két alkalommal pedig mindenkit dalra fakasztott a zenekar (Az Almát és a Feketerigót nem kellett tanítani, mindenki kívülről fújta), elhangzottak olyan új énekek is, amelyekkel CD-n még nem is találkozhattak az érdeklődők.

Hisz természetesen nem marad abba az együttműködés, nem zárult le a Kaláka–Kányádi-sikersorozat, várhatóan újabb és újabb versekhez találják meg az „eredeti dallamot” Gryllusék.

A koncertet követően a legkitartóbbak közel egy órát vártak dedikációra – hosszú sor kígyózott a zenekar tagjai és Sándor bácsi aláírására várva. 

Ehhez képest talán kicsit türelmetlenebbül várjuk a következő lemezt, pláne az élő előadást. Egy ötlet a szervezőknek: Kányádi Sándor 85. születésnapja remek apropó lehet majd, hogy ismét együtt örülhessünk vele, neki s a „kimuzsikált” verseknek...