„Pályakép mozaikokban”

Komáromi Gabriella irodalomtörténész, a magyar gyermekirodalom emblematikus személyisége. Életművének és a Kaposvári Egyetemen végzett tevékenységének köszönhetően Kaposvár a gyermekirodalom-kutatás bölcsőjévé válhatott. Mind könyvtárosi, mind tanári, írói szerepében sokunk számára meghatározó minta ő. Először 1971-ben olvashattuk a nevét a szakirodalomban, azóta több száz írás szerzőjeként jegyezzük.
2011-ben jelent meg a (talán legjelentősebb munkájának tekinthető) Lázár Ervin-monográfiája, idén pedig egy kismonográfiájával, Janikovszky Éva pályaképével ünnepelhettük a könyvhetet.
A kötet somogyi bemutatójára 2014. szeptember 4-én kerül sor a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban (egy Janikovszky Éva-emlékkiállítás keretében), a szerzővel Gombos Péter, az egykori tanítvány beszélget majd.
A programot minden érdeklődőnek szeretettel ajánljuk!

Vendégeink voltak

Június végén a somogyi könyvtárosok (a kaposvári egyetemi könyvtár és a kaposvári megyei könyvtár munkatársai) vendégül látták az MKE Műszaki Könyvtáros Szekciójának kiránduló csapatát. A jól sikerült szakmai kirándulásról és a somogyi könyvtárosok bemutatkozásáról képes beszámoló olvasható a Műszaki Könyvtáros Szekció honlapján: ITT

A kép forrása: http://mke.info.hu/muszaki/2014/06/30/beszampolo-az-mke-mksz-kaposvari-szakmai-utjarol/

Viszlát, Zágráb!

Jólesett a hideg, esős, szeles idő elmúltával az ismerős könyvtárosokkal ismét felkerekedni, buszra szállni, és Horvátország fővárosába, Zágrábba utazni.  Böhönye után Pintérné Kék Kriszta, az egyesületi kirándulás szervezője jólesően nézhetett körbe: megtelt a busz, majdnem mindenki eljött, aki ígérte. Negyvenhárman ültünk Paár Zoltán öregecske autóbuszában. Csendes beszélgetés, elemózsiás tasakok zörgése, rövid, frissítő megálló Nagykanizsán, s mire észbe kaptunk, már Varasdnál (Varaždin) mutatta az útszéli jelzőtábla, nincs is annyira messze Zágráb.

 10 óra felé láttuk meg a horvát fővárost. Buzási Éva, a jó kalauz azonnal magához ragadta a mikrofont: „Látjátok ott a hegyoldalban azt a hosszan elnyúló épületet? A hegy neve Medvehegy, s abban az épületben hunyt el Janus Pannonius.”

Mindenki felkapta a fejét erre a kevesek által tudott tényre, majd Éva mesélni kezdett arról, hogy a katonai szolgálatát teljesítő s Károlyvárosban (Karlovac) megbetegedett nagy költőnket, Petőfi Sándort is Zágrábban gyógykezelték. Aztán az utat nézte, segített a sofőröknek figyelni. Úti célunk a horvátok nagy könyvtára, a Nemzeti és Egyetemi könyvtár volt. Hamar megtaláltuk, hiszen Zágráb nem egy nagyváros (lakóinak száma 800.000 alatt van). 

A könyvtárat egy ötszintes (a föld alatt még két raktárszint), csupa üveg épületben helyezték el. Később hallhattuk építésének történetét. A könyvtár átadása elhúzódott, mert közbeszólt a térségben zajló hosszú és nagyon fájdalmas háború. 

Az intézmény munkatársai vártak bennünket. S itt meg kell köszönni a Zágrábi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Hungarológiai Tanszéke vezetőjének, Žagar Szentesi Orsolyának a segítségét. Ő Mann Jolánt ajánlotta Kriszta figyelmébe, aki kitűnő segítőnek bizonyult, és igazi pedagógusnak, hiszen tolmácsnak egykori tanítványát, az Egyetemi Könyvtár munkatársát, Annemari Ulamec Štimacot kérte meg.  Annemari magyarja bájos. Bátorsága és lelkesedése dicséretes, s ha nehézsége akadt a fordítással, egykori tanára, mára kollégája ott állt mögötte és kisegítette. Mann Jolánról annyit kell tudni, hogy ő az OSZK munkatársa, de jelenleg a Bölcsészettudományi Kar könyvtárának kezelője.  Még egy kedves idegenvezetőnk volt, Mirjam Lopina, a könyvtár Központi Információs Szolgálatának munkatársa. 

Az egyórás tájékoztató és könyvtári séta legfelemelőbb momentuma a költő, hadvezér és államférfi Zrínyi Miklós könyvtára, a Bibliotheca Zriniana néhány darabjának kiállítása volt. Megfoghattuk(!), fényképezhettük! Volt közöttük magyar, olasz, latin, francia nyelvű könyv, és láthattuk a gyűjtemény katalógusát 1662-ből. Tényleg felemelő pillanatok voltak.

A Bibliotheca Zriniana egy történetileg kialakult könyvtáregyüttes, melyből 529 kötetet, köztük 29 kéziratot őriznek a hasonló nevű gyűjteményben. Az eredetileg 731 darabos könyvtárnak előzménye nemigen lehetett, kialakulása kizárólag Zrínyi Miklós könyvszeretetének az eredménye.

 Az Interneten is olvasható a gyűjtemény históriája. (Hausner Gábor – Monok István – Orlovszky Géza: A Bibliotheca Zriniana története.) Néhány részlet ízelítőül:

 „A magyar tudományos közvélemény figyelmét először Szluha László hívta fel a bitovi Zrínyi-könyvtárra. A fiatal pap Pallavicini Alfonz fiának nevelőjeként tevékenykedett Bécsben. 1873 nyarán, egy kirándulása során eljutott Bítovba, ahol a könyvtárterem polcain jó érzékkel talált rá az 1662-es Catalogus-t tartalmazó, hosszúkás, palimpszeszt-kötésű füzetkére. Felfedezésének jelentőségét felismerve, felvette a kapcsolatot Toldy Ferenccel, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkárával… Tíz év telt el újabb fejlemények nélkül. 1890. január 2-án Pulszky Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója értesült Heinrich Daun haláláról (megjegyzés: az ő tulajdonában volt a könyvtár), és arról, hogy hagyatékát az örökösök árverésre kívánják bocsátani. Vásárlási megbízatással haladéktalanul Morvaországba küldte Majláth Bélát. Majláth minden sietség ellenére késve érkezett: »Habár január 5-én már Vöttauban jelentkeztem a grófnénál, feladatomnak csak részben felelhettem meg,  …a könyvtár azonban már nyolcz nappal elutazásom előtt eladatott a Daun-féle könyvtárral együtt, és harmadkézből a bécsi antiquariusok könyvpiaczára került.« … A Bítovból elszállított könyveket Bécsben, S. Kende Heumühlgasse 3. alatti antikváriumában találta meg Majláth. A kitűnő könyvkereskedő Kende, aki állandó ügyfele volt a magyarországi közgyűjteményeknek, tisztában volt szerzeménye jelentőségével. A könyvtár állományának egységét tiszteletben tartotta, hozzájárult ahhoz is, hogy Majláth tanulmányozza a gyűjtemény érdekesebb darabjait, az ismeretlen Zrínyi-autográfokról másolatot készíthessen; a könyvek áruba bocsátását azonban nem siette el. Bibliotheca Zrinyiana címmel katalógust adott ki a könyvekről, minden bizonnyal üzleti megfontolásból, reklámcéllal, de kétségtelen igényes szakmai hozzáértéssel. Kende hiába küldte meg katalógusát a jelentősebb magyar könyvtáraknak és magángyűjtőknek, nem akadt olyan hazai intézmény vagy mecénás, aki vállalkozott volna a kért borsos vételár megfizetésére. A magyar fél habozását kihasználva végül a horvát kormány vásárolta meg a könyveket 12.000 forintért, és a zágrábi egyetemi könyvtárnak adta át megőrzésre.”

Az 1918-ban megrendezett budapesti Zrínyi-tricentenáriumi kiállításon a zágrábi Bibliotheca Zriniana teljes anyaga ki volt állítva az Akadémia épületének előcsarnokában. 

Vendéglátóink körbevezettek bennünket a különböző szinteken elhelyezett olvasótermeken is. Diákok készültek a könyvtár csendjében vizsgáikra. (És ha elfáradnak, a széken hátra dőlve, Zágráb panorámájában gyönyörködhetnek.) Kicsit irigykedtünk. A diákok rendeltetés szerint használják(!) a könyvtárat… És meglepetten hallottuk: a könyvtár éjjel-nappal várja a látogatókat.

S kaptunk egy ajándékot is. Mirjam Lopina elköszönéskor magyarul szavalt egy Ady-verset. „Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona sem ismerőse, Nem vagyok senkinek, nem vagyok senkinek.”  – sokáig visszhangzottak fülemben a tört magyarsággal mondott gyönyörűséges költemény sorai. 

A könyvtárból kilépve buszra szálltunk és a zágrábi katedrálishoz mentünk. Évek óta tart a felújítása, mára majdnem teljes szépségében pompázik ez a neogótikus építmény.

Éva mesélt, mi figyeltünk. A Káptalandomb a város egyik történelmi központja. A Mária Menybemenetele Székesegyház, a katedrális uralja a városrészt, sőt az egész fővárost. Elődjét, a Szent István székesegyházat a mi Szent Lászlónk alapította, ahogy a zágrábi püspökséget is.  A katedrálisban őrzik Szent László palástját. Itt nyugszik újratemetése óta (1919. április 30.)  Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter, akik a 19. századtól a horvát nemzeti szabadság szimbólumai. S a főoltár előtt a jugoszláviai zsidók megmentőjének tartott, s 1998-ban boldoggá avatott és szentként tisztelt Alojzije Stepinac bebalzsamozott teteme üvegkoporsóban. Horvátok százai imádkoznak hozzá naponta. 

Aztán séta a piacon (némi csalódás!), egy jó kávé, majd rövid közös séta a városban. Elsőre felkutattuk a híres-neves mulattató, Kerempuh szobrát, aztán a Felsővárosba mentünk, a horvát parlament és a Szent-Márk templom felé vettük az irányt.  Elsétáltunk a Széttört Szerelmek Múzeuma mellett (micsoda ötlet!), és a jezsuiták Szent Katarina-templománál álltunk meg. Aztán a Gradecről leereszkedve a Jellašić téren bámészkodtunk, és hallgattuk a horvát gróf szobra sorsának hányatott történetét. 

Mire az Alsóvárosban a Horvát Tudományos Akadémia épületéhez értünk, ólomlábakon jártunk. Vártuk a pihenést. Árnyas teraszt kerestünk, s ki egy jó Karlovačko pivo mellett, ki fagylalttal, ki limonádéval múlatta az időt. 

Fél ötre beszéltük meg a találkozót. Még egy látnivaló volt hátra, Zágráb temetője, a Mirogoj. A híres építész, Hermann Bollé tervezte az épületeit.  Nem mindenki örült a gondolatnak, hogy egy temetőlátogatással zárul a program. Viszont aki már járt ott, tudta, kellemes lesz a csalódás.

Csak rövid sétára futotta az időnkből, dek Franjo Tuđman, volt kormányfő és Miroslav Krleža, a 20. századi horvát irodalom kimagasló alakjának sírjánál megálltunk egy-egy pillanatra. 

Szép napot hagytunk magunk mögött. S egy békés, nyugodt, jó hangulatú, ráérős Zágrábot. Tömött kávézókat, illatozó pékségeket, ízléses áruval feltöltött, de üres üzleteket, eperrel megrakott piacot, zenélő-éneklő szlovénokat, futkározó gyermekeket, a parkban egymást ölelő fiatalokat, az ablakokból kíváncsian leskelődő öregeket, virágos tereket, Szűz Mária-szobránál imádkozó, gyertyát gyújtó fiatalokat, időseket.

Zágráb, 2014. május 20. 

Simon P. Piroska

(A fotókat Frank Ferenc és Pintérné Kék Krisztina készítette)

Van bennünk valami közös

A fenti címmel a megyei könyvtár Facebook-oldalán Kaposvárhoz kötődő ismert személyiségek ajánlanak könyveket, mondják el véleményüket az olvasásról.

A többi videó itt érhető el.

Bemutatkozik az MKE Somogy Megyei Szervezet

"Hivatalosan 1966. július 5-én alakult meg az MKE Somogy megyei helyi csoportja Kellner Béla és Szita Ferenc (a megyei könyvtár akkori vezetői) előkészítő munkája után. Folyamatos működésünknek köszönhetően ma közel fél évszázados szakmai múltra tekinthetünk vissza..."

A Magyar Könyvtáros Egyesület Somogy Megyei Szervezetéről készült rövid ismertetés a Könyvtárvilág 2014/2. számában, ITT olvasható végig.

A vers ünnepe Kaposváron

Miután a kaposvári  könyvtárosok (Fehér Zsófival és Horváth Péterrel az élen) "felrobbantották az internetet", elárulták, hogy József Attila születésnapjára is készülnek egy kis meglepetéssel. Aki ezek után várakozással figyelte a könyvtár költészetnapi ötleteit, nem csalódhatott: vers-aktivity, kreatív versírás könyvcímekből és tárgyszavakból... És számtalan játék született, ami a költészet szépségére, játékosságára és halhatatlanságára hívta fel a figyelmet.

Ezúttal azonban nemcsak a megyei könyvtár Facebook-oldalát volt érdemes figyelni, hiszen A költészet napján több szervezet, intézmény összefogásával (Csiky Gergely Színház, Magyar Olvasástársaság, Kaposvári Egyetem, Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár, Compass Európai Ifjúsági Közösségért Egyesület) együtt ünnepelt a város. Április 11-én egy rövid időre verstől volt hangos (és látványos) a Kossuth tér, több mint húsz iskola több száz diákja részvételével.

Húsvétváró Szabadegyetem

A Kaposvári Szabadegyetem húsvéti előadására készülünk, amely nem is szólhat másról, mint a közelgő ünnep egyik fő falatjáról. Prof. Dr. Sütő Zoltán, aki a téma szakavatott ismerője mind természettudományos, mind művelődéstörténeti értelemben, most beavat bennünket a "tojáshistóriába". Várjuk szeretettel!

„...az igazság szabaddá tesz...”

Akik törzsvendégei a Kaposvári Polgári Casinó, illetve a Somogyi Tudósklub rendezvényeinek, kicsit sem csodálkozhattak azon, hogy 2014. január 29-én a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár kamaraterme is telt házzal fogadta prof. dr. Rosta Istvánt, akivel legújabb könyve kapcsán dr. Winkler Ferenc beszélgetett. Az eseményen természetesen mi is jelen voltunk.

Olvasóink ajánlásával

Örömmel tudatjuk, hogy Gyerekpolc rovatunk immár vendégszerzők munkáival is büszkélkedhet. Ezúttal Ugron Anna, 15 éves brassói olvasónk örvendeztetett meg bennünket egy olvasmányélményével, amelyet szeretettel ajánlunk mindenkinek. Hamarosan Farkas Csenge, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium tanulója is bemutatkozik nálunk.

Ajánlónk egyben „felhívás keringőre”, reméljük, hogy a jövőben sok hasonló színvonalas írásnak adhatunk helyet a Gyerekpolcon, és a Könyvkiválasztóban is!

Olvasók, könyvtárosok (és persze olvasó könyvtárosok) könyvajánlóit várjuk az alábbi postaládába: szabadpolckukacgmail.com

A magyar kultúra napja

Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeménye kéziratát, amely később nemzeti himnuszunkká vált. Immár 25 éve annak, hogy ennek emlékére ezt a napot A magyar kultúra napjának nyilvánították.

A Himnusz eredeti, Kölcsey aláírásával jegyzett, kézírásos változatát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Az OSZK blogja az ünnep kacsán azt az Erkel-honlapon közzétett érdekes történetet ajánlja elolvasásra, amely arról szól, hogyan is vált a költemény nemzeti imává: ITT

Világunk a Könyvtárvilágban

A Könyvtárvilág a Magyar Könyvtárosok Egyesületének webmagazinja, amelyben időről időre a somogyi könyvtárosok is bemutatkozhatnak. Ezúttal Pintérné Kék Krisztina írása jelent meg Év végi programok Somogyban címmel, amely a Kaposvári Szabadegyetem tizedik előadásáról, a könyvtárosok decemberi szakmai napjáról, illetve a Szépművészeti Múzeumba, majd annak könyvtárába tett karácsony előtti látogatásunkról ad hírt.

A Könyvtárvilág bejegyzése ITT olvasható.